Nagyvilág 1966-2

BEPPE FENOGLIO KÉT ELBESZÉLÉSE

AUGUSZTUS

Végre valahára a rodellói autóbusz. Az első vidéki buszok egyike lehetett,

doboza csupa szöglet, az ajtó a hátulján nyílik, vezetője nem sokkal különb

egy kocsisnál. Nyilván ismerték egymást Tonival, mert félig-meddig barátok

módjára váltottak szót, míg amaz dobogóján trónolva a jegyeket lyukasztotta.

Ök ketten voltak az egyedüli utasok.

A nő középtájon választott magának ülőhelyet, s tüstént rágyújtott egy

cigarettára. Toni pedig, lehajtott fejjel, nehogy a tetőbe ütközzön, kibújt a

zakójából: ingujjban olyan volt, mint egy szálfa, s a nőnek eszébe jutott, hogy

mikor a bordáihoz ér, valósággal úgy tetszik, mintha fakérget simítana végig.

Ahogy kijutottak Albából, az ablakhoz hajolt, s nézte a vidéket. — Még min­

dig a vidék érdekli — gondolta a nő —, pedig a sorsa már végképp a városhoz

köti.

Előre fordult, és rajtakapta a sofőrt, amint a visszapillantó tükörben für­

készte, s szemében nem volt vágy, csupán gyanakvás, ugyanaz a jólismert gya­

nakvás, amellyel minden férfi vizsgálgatta első látásra. Lett volna egyszerűen

csak! vágy, oda se neki; de ez a kutató pillantás annyira bosszantotta, hogy

őrült kedve támadt fennhangon beárulni Toninak, s akkor aztán robbant volna

az egész busz. Már-már engedett is e kívánságnak, de figyelmét elterelte Toni

helyváltoztatása. Az ablaktól a sofőr háta mögé ment, hogy a vezető-ülés szö­

géből nézze az utat, s a másik kérdezgetni kezdte Torino, a nagy Torino felől,

Toni meg aprólékos válaszokat adott, bennfentes módján, de dicsekvés nélkül,

mintha abban, hogy állandó torinói lakos lett, nem is volna több érdeme, mint

akár abban, hogy oda vitték be katonának. Egyébiránt mondogatta is min­

dig: miután arról szó sem lehetett, hogy a falujában maradjon, míg megeszik

a tetvek, Torino helyett inkább Albában szeretett volna megtelepedni, csak

sikerrel pályázta volna meg azt a vasúti állást.

A sofőr:

— Tudod-e, hogy Valerio, a Ninina fia is Torinóban dolgozik?

— Dehogy tudom. Mióta?

— Elég régen. A Fiatnál dolgozik. Te nem a Fiatnál vagy véletlenül?

Toni otthagyta faképnél, az arca eltorzult; semmi sem csúfította el job­

ban, mintha azt hallotta, egy-egy Torinóba vetődött földije beállt a Fiathoz.

A nő felé indulva látta, hogy amaz újabb cigarettára készül gyújtani.

— Elég a dohányzásból. Feltűnést keltesz.

— Kinek tűnök fel?

— Neki. A falumból való.

A nő szétmorzsolta ujjai közt a cigarettát, törmelékét kivágta az ablakon.

— A Krisztusát! — morogta fogai közül a férfi.

— A Krisztusát! — visszhangozta a nő. De aztán kedvesen hozzátette: —

Nem rád haragszom, csak a faludra.

A férfi mintegy ellenőrzésképpen kihajolt az ablakon, s nem látott egye­

bet, csak a porlepett aranyeső-bokrok unalmas sorfalát.