AUGUSZTUS^829
Evés közben aztán — ő mindent ízletesnek és frissnek talált — megkér
dezte: — Nagydarab, testes ember a bátyád?
— Miért?
— Csak úgy, hogy valami képem legyen róla, még mielőtt meglátom.— A vállamig ér.
— Csak? És erős?
— Megvan a kellő ereje. De mi falusiak mind erősek vagyunk valame
lyest, hacsak különösen satnyának nem születünk.— És sokkal idősebb nálad?
— Pietro tizenkettes.
A nő elhallgatott, mert egy ember, aki dohányért jött, bedugta a fejét,
hogy szemügyre vegye a két idegent. Mihelyt az ember visszavonult, megint
rákezdte: — És, ne haragudj, van valami függőben levő elszámolásotok egy
mással?— Van, de csak neki velem. Tartozik még negyvenötezer lírával az örök
részemből. Igaz, én sose sürgettem.— És szeretitek egymást?
— A vér nem válik vízzé, világos. Mostanában ugyan az az érzésem, hogy
valami baja van velem, hogy irigyel. És tudod-e, miért?— Nem tudom.
— Mert torinói lettem.
A nő mozdulata olyasmit jelentett, hogy ezért éppenséggel nem kell meg
pukkadni az irigységtől, Toni azonban oda sem figyelt, hevesen folytatta,
mintegy sajátmagához szólva: — Az ám, de arra ő egyáltalán nem gondol,
mekkora bátorság kellett, hogy nekivágjak.— Hát énrólam tud valamit? — kérdezte a nő kis szünet után, a legyeket
hessegetve.
— Hogyne tudna, hisz' beszéltem rólad.
— Mikor?— Az ősszel. Elmeséltem, úgy rémlik.
— És mit mondtál neki?
— Mit mondtam volna? Hogy rendes lány vagy, és hogy minden szempont
ból megbízom benned, azt mondtam.Ez nem volt igaz, s Toni nem is azért itta ki egyhajtásra a pohár vizet, mert
a torkán akadt a makaróni, hanem hogy lenyomjon vele valami egészen mást,
annak az őszi napnak éles emlékét. Egyedül jött akkor haza a faluba, halottak
napjára. És a temetőlátogatás után Pietro kezdett róla beszélni, oly váratlanul,
hogy Toni belesápadt. Pietro mindent tudott a lányról és a lány életéről. Azt
mondta: — Senki sem örül nálamnál jobban, ha megnősülsz és családot ala
pítasz. De feltétlenül szükséges, hogy a mocsokban keress magadnak asszonyt?
Méghozzá a legmocskosabb mocsokban, ami létezik? — Ö. tüstént tűzbe jött,
még csak elképedést sem színlelt, rögtön üvölteni kezdett, távol Torinótól úgy
érezte, meg tudja védelmezni a lányt, hát erőteljesen a védelmére is kelt, s
azzal fejezte be, hogy Pietro nem tudhatja Rodellóból felmérni, milyen az élet
Torinóban. Ámde Pietro: — Csak ne próbálj megtéveszteni, én öregebb vagyok
nálad és tudom jól, hogy egy romlott nőszemély éppúgy romlott nőszemély itt
Rodellóban, mint akár Torinóban vagy Rómában ...
Romlott nőszemély!