A PUSKAROPOGÁS NAPJA^843
— Nem a csendőrök ölték meg. Ö maga végzett magával, a szájába lőtt. Az
volt az utolsó tölténye.
A bácsi nem kérdezett többet, csak taszigált hazafelé. Én még millió dologra
voltam kíváncsi, nem hagytam volna addig békén Piacidót, míg el nem mondja
a legapróbb részletet is, legfőképp, hogy látta-e Gallesio holttestét, de a bácsi
kám most erősebben markolt a vállamba, kénytelen-kelletlen nekiindultam hát.
— Mit akarnál még tudni? Meghalt, agyonlőtte magát, nincs itt semmi
egyéb tudnivaló. — Majd később: — Bravó, Gallesio!
— Miért mondod, hogy bravó?— Mert úgy játszott, ahogy kell. Pokoli félelemben éltem egész nap, hogy
megadja magát, hogy élve fogják elkapni, de ő úgy játszott, ahogy kell. Nincs
hát mit megbánnom a végén. Gallesióra emlékezni akarok, míg csak ki nem
terítenek. — Aztán megfordult s még egyszer utoljára elnézte Gorzegno fölött
az eget. Azt néztem én is, olyan volt, mint egy tó tükre, amelyen végre el
simultak a viharos kőzápor csobbantotta karikák:.
Bácsikám az ajtóból bekiáltott a néniért, s mindjárt le is jött újra a lép
csőn, hogy a küszöböt átengedje neki. A néni egy pillanat múlva megjelent, a
kezét törölte éppen, de olyan erővel, mintha az ujjait akarná leszaggatni.
Azt mondta a bácsi: — Mindennek vége. Meghalt. De nem adta meg nekik
azt az elégtételt, hogy ők öljék meg, vagy elfogják élve. Maga végzett magával,
a szájába lőtte az utolsó golyót, és persze nem hibázott. Reggel kimegyek dol
gozni a feisogliói dűlőbe. Most örülsz?
A néni merőn, kibírhatatlanul nézett rá avval a fekete szemével, aztán be
hajította a házba a törülközőt, és hozzám fordulva, de neki címezve azt mondta:
— Tíz perc múlva vacsorázunk. Mosd meg a kezed. Én átszaladok a templomba,
és elmondok egy imát Gallesio áldozatainak a leikéért, no meg az övéért is.
És kérni fogom az Urat, hogy bocsásson meg nekünk, és világosítson meg ben
nünket, mert minden rossz, ami ezeken a dombokon történik, a mi nagy-nagy
tudatlanságunkból fakad.
SZABOLCSI ÉVA fordításai
Bemard Buffet: Bárkák