blacktrush
(BlackTrush)
#1
A MENEKÜLTEK 861
Félrelökte Jeent, karját kinyújtva odarohant a városból érkezett őrmesterhez, olyan
éles hangon, hogy csak pillanatok múlva értettük meg, felsikoltott:
— Ne lője le! Szeretem! Inkább vigyen el engem, csak ne lője le!
A Városból jött leeresztette a pisztolyát. Polly közben odaért hozzá: lábujjhegyre
emelkedett, és úgy képen teremtette a rendőrőrmestert, hogy az megtántorodott. Ott
állt legyőzötten, tekintélyén csorba esett. Hirtelen benépesült az udvar, ott sipákolt-
óbégatott kétségbeesetten Jeen anyja meg a húga, bár azt se tudták, hogy miért, s a
béres is előbújt a szénából, ahol a hajnali fejés után, egyéb munka híján, délelőttön
ként szunyókálni szokott; össze-vissza kiabált mindenki, hogy az Isten szerelmére, mi
történt, a két nő: a fiatal Jeen, az öreg Wybren Salverda meg Bouwe Boukema nya
kába borult; Boukema tőle telhetőleg csitítgatta őket.
Pollyka faképnél hagyta a feldúlt képű rendőrőrmestert, s odarohant a szeretőjé
hez. Félrelökte a legény húgát, és csípőre tett kézzel megállt a fríz udvarló előtt.
Jeen anyja meg húga úgy bámult a harcias megjelenésű amazonra, mintha az égből
pottyant volna közéjük. Jeen meg se mukkant; sápadt homloka lehanyatlott, karja
csüggedten lógott, nem volt már hős. Bouwe Boukema tovább hajtogatta volna, hogy
„Nyugalom, nyugalom!”, de Polly újra megszólalt.
— Hát itt vagy! — ripakodott rá Jeenre furcsa flamandos kiejtésével. — Nem
mertél szólni az apádnak meg az anyádnak, hogy kellek neked! Szarkamódra a zsin
dely alá dugdostál előlük! Nyomorult csirkefogó vagy!
Hirtelen megölelte a bérlő fiát, ajka hosszan, szenvedélyesen a fiú ajkára tapadt,
megcsókolta gödrös óllát is, aztán ellökte magától, s lekent neki egy pofont, még
csattanósabbat, mint a rendőrőrmesternek.
így végződött a dolog. Öt percbe se telt, s Pollyka feketerojtos kendőjébe burko
lózva, emelt fejjel letipegett Boukema és a Városbóljött között a major-épület kocsi
felhajtóján az országúira. Jeen anyástul, testvérestül eltűnt a házban. Wybren Jeens
meg a béres csak állt, és a belga leány eltűnő karcsú alakját nézte, Wybren Jeens fél
szegen kinyújtott kezében ott maradt a huszonöt forintos bankó. Bouwe Boukema vitte
Polly kofferját. Olyan hegyesen, olyan fürgén lépkedett a leány, hogy a két egyenruhás
férfi alig tudott lépést tartani vele. Beértek a faluba; a gyerekek, hál istennek, az
iskolában voltak; de a felnőttek kifutottak a házakból, néhányan megindultak a rend
őrök és Polly után, úgyhogy a Városbóljött ingerülten rájuk szólt:
— Kérem, tartózkodjanak a rendbontástól!
Bouwe Boukema egyre azt mondogatta elszontyolodva:
— Menjenek csak haza, emberek; maradjanak otthon, emberek.
Polly valóságos díszkísérettel érkezett az állomásra. Szótlanul ment egész úton,
nem köszönt el senkitől, neki se köszönt senki. Később azt mondogatták az emberek,
hogy féltek tőle, annyira ádázul nézett rájuk. Mikor a reggeli vonat befutott, Polly
a Városbóljöttel beszállt az egyik fülkébe. Engedelmesen követte a rendőrt, de szelíd
sége ellenére látszott, hogy valami belső tűz emészti. Bouwe Boukema megkönnyeb
bülten felsóhajtott, amikor a vonat elindult, hogy elvigye Pollyt sorstársai körébe.
Falucskánkban senki sem hallott többé Pollyról, Jeen Salverda sem. Salverdát
hetekig nem láttuk, még a helyi énekkar összejövetelein sem mutatkozott.
Háború volt, az újságok folyamatosan közölték a jelentősebb eseményeket, egy
mást követték a szomorú hírek. Nemsokára már az orvos sem emlegette a belga mene
külteket. Csak Sake Knop, réz- és ónöntőnk felháborodása nem apadt el. Minduntalan
megszólította az utcán Bouwe Boukemát, s megnyitotta panaszának zsilipéit.
— Nekünk már bealkonyult, csak annyit mondhatok! Egyre lejjebb süllyed az
emberiség, Boukema! Végre-valahára sikerült egy ügyes, szakképzett segédet találnom,
igazi ezermester volt, nem tréfából mondom, mégha belga volt is... de elrabolták
tőlem, beterelték abba a táborba, mint a barmot, verje meg az Isten érte azokat a
rabszolgahajcsárokat — hogy csapna beléjük a mennydörgős mennykő!
kócsvay Margit fordítása
