Nagyvilág 1966-2

A LÉTRA 863

kezdetben ártatlanok, de ha komolyan veszik őket, betegesen sok rosszindulat

halmozódhat fel bennük. Mindenki felismeri ezt a rejtett, kínos motívumot, hi­

szen nyilvánvaló, de éppen emiatt a tréfát minden áron folytatni kell, az ember

megijed, az ember egyre hangosabban nevet, hogy a veszély és bűn rosszérzését

elfojtsa magában. A harmadik fiú azonnal felkiáltott: „Hát persze hogy nem

tud, nem is tud magasabbra mászni, mint amilyen ő maga.”

Flegg gúnyosan hátat fordított, úgyhogy a lány újra kiabálni kezdett, met­

sző nevetéssel és felfelé mutatva. Már mind az öten kényelmetlenül érezték

magukat. Aztán minden nagyon gyorsan pergett, pillanatok alatt; a harmadik

fiú megismételte: „Hát persze, hogy a fenébe tudna.” Flegg azt mondta: „Fel­

mászom akárminek a tetejére.” A fiú: „Mássz fel a Fanny néném tetejére!” A

lány: „Akkor mássz fel a gázművek tetejére!”

Flegg azt mondta: „Semmi az egész!” És ekkor a lány, tovább hajszolva őt

— hiszen ezt kellett tennie —, hirtelen bevetette azt a szükségszerű részletet,

amely a feltevéseket egyszerre ténnyé változtatta: „Akkor eredj, mászd meg!

Nesze — tűzd ki a zsebkendőmet a tetejére! Tűzd ki a zászlómat a tetejére!”

Fleggnek még akkor is volt egy másodpercnyi esélye. Hirtelen úgy érezte,

egy nevetéssel elüthetné még az egészet; de a lány arcára most kiült valami

hisztérikus izgalom — fel és alá táncolt és egyfolytában tapsolt —, ez pedig

megzavarta Flegget. Dadogva kereste a helyes kifejezéseket. De a helyes kife­

jezések nem voltak hajlandók eszébe jutni. Minden áron lepleznie kellett dado­

gását. így ezt mondta „Hát akkor gyerünk!” És a gáztartály felé fordult.

Végül is, nem volt olyan nagyon magas. Éppen hogy teljes nagyságú gáz­

tartály volt, rácsos vas tetőkorlátja körülbelül egy öt-hat emeletes bérház tete­

jével lett volna egymagasságban. Addig Flegg csak durva vastömbként érzé­

kelte a gáztartályt, de most egyszerre minden részlet váratlan értelmet kapott.

Áthatóan tanulmányozta, óvatosan latolgatva méretét és szilárdságának min­

den jelét, a rozsdás barna vasborítást, melyet itt-ott piros foltok tarkítottak,

a különös, hajlott testet, amelynek ívelt tömege időnként lelohadt, mintha lég­

üres tér szívná belülről, és a létrákat, melyek fokokra osztják a lemezek síkját,

a kötőgerendatartók rácsozatát, a keresztmerevítők bonyolult rajzát, az össze­

illesztést.

Két létra volt, az egyik valami Jákob-létrája féle, amelyet szorosan a tar­

tály oldalához erősítettek, és egy másik, amely inkább lépcsőhöz hasonlított, és

cikcakkban vezetett a gáztartály hasáig, könnyed hajlatokkal és biztonsági kor­

láttal. Ezt nyilván később emelték a Jákob-létrája helyett, amely szükségtele­

nül nehéz mászást követelt, és most valójában használaton kívül volt, mert alsó

fokaiból körülbelül húsz lábnyi teljesen elkopott; mégis, szemmel láthatólag

éppen valami festést végeztek a tartályon, mert egy falétrát támasztottak oda,

amely tetejével elérte a függőleges létra hibátlan alját — így az ismét használ­

ható volt. Flegg gyorsan a falétra lábára nézett — elég szilárdan áll? — és aztán

feljebb, a tetejére — biztonságos? — és aztán a tetőre, kimeresztve a szemét,

hogy észrevegyen minden hibát a vasfokokon, amelyek megszámlálhatatlanul

és alig kivehetően törtek a legfelső párkányig, mint egy villámzár megszámlál­

hatatlan foga.

Elegg, gyorsan felmérve ezeket az építményeket, pillanatnyi megállás nél­

kül lépegetett előre. Már elkötelezte magát, és így mialatt kimérten lépegetett

a létra felé, hogy minél könnyedebbnek tessék, tudta, hogy nem szabad této­

váznia. A két fiútól és a lánytól az ösztönző sértések szakadatlan kórusát hal­

lotta. „Hogyan másztam meg a Mount Everestet?” — üvöltötték. — „Gyorsab­