blacktrush
(BlackTrush)
#1
A GÉPÍRÓK 875
SYLVIA Milyen remekül kitanulta azt a gépet.
PAUL (keserűen) Legalább valamit mégis kitanultam.
SYLVIA Valami baj van?
PAUL Nem, csak elgondolkodtam. Mi a fenének hajtom én magam? Majdnem min
den este az egyetemen ülök, a hétvégeken meg otthon kell magolnom, már nem
is emlékszem, mikor pihentem utoljára rendesen. És minek? Csak egyszer fiatal
az ember; most kellene élvezni az életet.
SYLVIA (az írógépnél) Biztosan így van, én nem is tudom. De talán sokkal jobban
élvezhetné az életet, ha jogász lenne; ezért kell most áldozatokat hoznia.
PAUL Az ilyen logika nem vezet sehová. A maga érvelése alapján minden jogásznak
boldog embernek kéne lenni. Szó sincs róla; az élet nem ilyen. Lehet az ember
kubikos, és mégis boldog ember, ha tudja, hogyan éljen. De megmondom, mit kell
csinálni. Az olyan fickónak, mint amilyen én is vagyok, azt a lehetőséget kell ki
használni, ami adódik neki. Az ilyen legyen gyakorlatias, és nézzen szembe a té
nyekkel. (Az asztalt ütögeti.) Énnekem ez adódott. Ez az én lehetőségem, és mos
tantól kezdve én nekifekszem ennek a munkának. Megmutatom neki, hogy én
rám lehet számítani, és aztán hátha talál nekem valami mást, előléptet, vagy föl
emeli a fizetésem. Miért ne? Akkora cégnek, amilyen ez, mindig kell olyan em
ber, aki nem ijed meg a munkától. Nézze, két gyerekem van otthon. Most már
lassan órájuk is gondolnom kell.
SYLVIA (mereven) Két gyereke van?
PAUL Persze. Nem vesztegettem az időt. Nézze, itt vannak a fényképeik. Ezeket a
nyáron vettük föl. (Fényképeket mutat a tárcájából.) Na, mit szól?
SYLVIA (hidegen) Gyönyörűek, Paul. Hogy hívják őket?
PAUL Frank meg Sally. De a fiút csak Buddynak hívjuk; nem bírja, ha Franknek
nevezzük; fura kis csibész. Nem rosszak, mi, ahhoz képest, hogy én vagyok az ap
juk? Tudja, mit csinálok, Syl? Most rögtön bemegyek hozzá, és megkérdezem,
mi az esélyem az előmenetelre. Az lesz a legjobb, ha ezt most mindjárt tisztázzuk.
Bizisten, elkelne még egy kis pénz. Teljesen tönkretesznek a kiadások. Ha lenne
ennél a cégnél szakszervezet, akkor lehetne valamit csinálni. Lehet, hogy még
majd elkezdek valamit egyszer ebben az ügyben. (A főnök szobája felé indul,
megfordul.) Mondja... maga szerint mi a legjobb módszer, ha akar tőle valamit
az ember?
SYLVIA Higgye el, fogalmam sincs, Paul. Képes egyik percről a másikra teljesen meg
változni. De ha nincs rajta a szemüvege, az rossz jel; ennyit mindenesetre tudok.
PAUL Szóval a szemüvege ... értem. Hát, kívánjon szerencsét.
SYLVIA Remélem, sikerül valami jó dolog. (Miután Paul kiment, a telefonhoz lép,
tárcsáz.) Mami? Sylvia. Á nem, jól vagyok. Megjött a lámpa? Hát akkor vigyázz,
ha megjön, nézd meg, nem sérült-e; alá kell írnod egy papírt, és az azt jelenti,
hogy megnézted, és rendben van. Alaposan nézd meg; ha nincs semmi baja, ak
kor aláírhatsz, de ha bármi baja van, akármilyen csekélység, tagadd meg az alá
írást, és mondd neki, hogy vigye vissza. Érted? Remélem. Nem... telefonált sen
ki? Nem azt mondtam, hogy telefont várok, ne forgasd ki a szavaimat, csak meg
kérdeztem, nem keresett-e valaki. Ne törődj vele. Nem fontos. Charlotte se tele
fonált? Hogy van?
Belép Paul. Megjelenése most harmincegynéhány éves férfira utal. Sylvia úgy
folytatja a telefonbeszélgetést, mintha egy udvarlóval beszélne.
SYLVIA Jaj, ne hülyéskedj már. Igazán nem tudok. Most szombatra már van progra
mom. Komolyan. (Nevet.) Nem, dehogy. Hát, talán vasárnap, esetleg. Hívj föl
majd otthon. Jó, rendben. Szevasz.
PAUL (az írógépnél) Nem fest rosszul a dolog, bizisten. Gondolkodik rajta. Azt mond
ja, lehet, hogy az áruforgalmi osztályra kell majd valaki. Első vagyok a listán.
SYLVIA Ez tényleg jól hangzik. És mi lesz az emeléssel?
PAUL Arra még vámom kell egy kicsit, azt mondta. De megkapom. Ügy vettem észre,
