Nagyvilág 1966-2

(^876) MURRAY SCHISGAL

tetszettem neki, különösen, amikor megmondtam, hogy van egy kis tapasztalatom

a jogi szakmában is. Látta volna, hogy fölcsillant a szeme. Csak idő kérdése az

egész, és ha egyszer elindultam fölfelé, figyelje meg, nem akárki ér utol.

SYLVIA Magában aztán van ambíció, Paul.

PAUL (föláll, hogy telefonkönyvet cseréljen) Idehallgasson, én nem szándékozom éle­

tem végéig itt dolgozni, de máshol se. Megkeresem a magam dohányát, aztán kész,

végeztem. A világ ott kezdődik kint, azon az ablakon túl, és ezerféle dolog van,

amit meg kell nézni, ki kell próbálni. Hát én megnézem és kipróbálom valameny-

nyit, egytől egyig; csak figyelje meg.

SYLVIA Jaj, millióféle dolgot lehet csinálni.

PAUL Feküdni a napon ...

SYLVIA Táncolni ...

PAUL Utazni ...

SYLVIA Szép ruhákban járni...

PAUL Elmenni érdekes helyekre ...

SYLVIA Érdekes embereket megismerni...

PAUL A hegyekbe. Valami szép helyre a hegyekben ...

SYLVIA (megragadja Paul kabáthajtókáját, kitörő vágyakozással) Jaj, Paul, én any-

nyira tele vagyok életvággyal, úgy szeretnék megismerni mindent, és nevetni...

Jaj, nevetni akarok, Paul!

Csönd. Paul ostobán bámul rá, megköszörüli a torkát. Mereven visszaülnek a he­

lyükre, energikusan gépelnek.

PAUL (egy pillanat múlva, nyugodtan) Mikor ebédelünk?

SYLVIA Amikor akarunk. De én rendszerint egykor szoktam. Mert minél később ebé­

del az ember, annál rövidebb a délután.

PAUL Mi lenne, ha várnánk vele fél kettőig?

SYLVIA Az nem könnyű.

PAUL Tudom, de akkor már csak pár óra lenne hátra. Elrepülne a délután. Mit szól

hozzá?

SYLVIA Én benne vagyok, ha akarja.

PAUL Áll az alku. Kimondtuk: ebéd fél kettőkor. (Kezet fognak.)

SYLVIA Fél kettőkor.

PAUL Rendben.

Mindketten gépelnek.

SYLVIA Tudja-e, én máris kezdek megéhezni.

PAUL Akárcsak én. Nem is reggeliztem.

SYLVIA Egy csésze kávét ittam, ennyi volt az egész.

PAUL Mit hozott ebédre?

SYLVIA Tonhalas szendvicset paradicsommal és majonézzel, egy narancsot meg egy

szelet tortát. Hát maga, mit hozott?

PAUL Két pulykás szendvicset meg egy almát, azt hiszem.

SYLVIA Szóval, fél kettő. (Kezet fognak.)

PAUL Áll az alku.

Mindketten gépelnek.

PAUL A múlt vasárnap elmentünk Chinatownba. Micsoda ebédet ettünk.

SYLVIA Én imádom a kínai kosztot. Egyszer egy olyan fiúval voltam, aki beszélt kí­

naiul. Látta volna, miket rendelt; csupa fantasztikus ételt, csirkemájjal, meg gom­

bával, meg mandulával...

PAUL A kínaiak tudnak főzni, nem mondom, de ha komoly kosztról van szó, akkor