Nagyvilág 1966-2

A GÉPÍRÓK 881

PAUL Hát, engedje meg, hogy szíves tudomására hozzam, Miss Payton, a releségem

a legremekebb (föláll) asszony, ért engem? A legremekebb, legbecsületesebb asz-

szony, akit valaha is szerencsém volt ismerni életemben.

SYLVIA Kérem, Mr. Cunningham.

PAUL Továbbá azt is tudomására hozhatom, hogy oda nem adnám egy tucat olyanért,

mint maga.

SYLVIA Valószínűleg nem is sikerülne odaadnia. (Megszólal a főnöki csengő; Sylvia

haját igazítja stb.) Hála Istennek, legalább lesz egy percem maga nélkül.

PAUL Lefogadom, azt hiszi, hogy én nem tudom, mi megy odabent.

SYLVIA Vajon miért dühöng ez már megint?

PAUL Menjen csak be. Hallom, a fiúja már liheg az ajtó mögött.

SYLVIA Mi az, féltékeny?

PAUL Magára?

SYLVIA Már máskor is előfordult.

PAUL (elfordul Sylviától; erős félhangon:) Szuka!

SYLVIA (megfordul, fölcsattan) Mit mondott? (Nincs válasz.) Jobb is, ha hallgat.

Kimegy. Paul a kabátfogashoz megy, s anélkül, hogy kicsomagolná vagy kivenné

a whiskys üveget a kabátja zsebéből, egy papírpohárba tölt belőle, fölhajtja, újra

tölt. Aztán a telefonhoz megy, tárcsáz..

PAUL Barbara? Paul. Hogy vannak a srácok? Akkor jó. Hát, semmi különös. Ide­

figyelj, Barb, én ... nagyon sajnálom azt a tegnap esti dolgot. Kicsit túl sokat it­

tam. Nem, nem, ne mentegess. Csak azt akartam mondani, nehogy azt hidd, bár­

mit is komolyan gondoltam tegnap. Én nagyon... nagyon nagyra tartlak téged,

ezt tudhatod, és tisztellek, mindig is tiszteltelek. De ha iszom, akkor a whisky

beszél belőlem. Abbahagyom, ígérem neked. Barb, megbocsátasz nekem, ugye?

Hát akkor mondd is ki, hallani akarom, ahogy mondod; kérlek. (Szünet.) Köszö­

nöm. Igyekszem korán hazajutni, és ma este csinálunk valamit, valami... vala­

mi mást, ígérem neked. Jó, rendben. Ne felejtsd el. Szevasz.

Fölhajtja az italát, összegyűri a poharat és zsebrevágja. Belép Sylvia, iratokat

hoz, leteszi őket Paul írógépére. Most negyvenes éveiben jár.

SYLVIA Azt kérte, hogy maga másolja le ezeket. Várja.

PAUL Mi ez?

SYLVIA (írógépnél) Hallhatta.

PAUL Hát akkor, maga is hallhat valamit. Menjen be hozzá szépen, és mondja meg

neki, hogy felőlem mehet a pokolba. Nem vagyok a titkárnője.

SYLVIA Miért nem mondja meg neki maga?

PAUL Nem is rossz ötlet! (A főnöki szoba felé indul, fölmarkolja az iratokat, meg­

fordul.) Ragyogó ötlet! (Kimegy.)

SYLVIA (gépel, kántál, mint előbb) Mr. Thomas Weaver, 424 Harley Street, Bronx,

New York. (Kiveszi a lapot, újat rak be.) Remélem, ma jól érzi magát, Mr. Tho­

mas Weaver. Hát ott meg ki közeleg? Nahát, hiszen ez (gépel) Miss Tina Lee

Weaver, a Monroe Avenue 78 - ból, Bronx, New York. Hogy van ...

Belép Paul. A főnöki ajtó felé kiáltja, miközben kettészakítja az iratokat, s föl­

dobja a levegőbe.

PAUL Tessék, tessék, ez a véleményem magáról meg a cégéről, maga vén disznó!

SYLVIA Paul!

PAUL Most miért nem megy be a fiújához? Kár, mert láthatná, amint ott lapul az

íróasztala mögött. Ha állva marad, mint férfihoz illik, bizisten orrbavágom.

SYLVIA Maga ... fölmondott?

PAUL Mit gondol, mi az istent csináltam? Ezt az anyagot akarta rámsózni. Nem va-

56 Nagyvilág