blacktrush
(BlackTrush)
#1
A GÉPÍRÓK 883
PAUL Á, ugyan, mi értelme.
SYLVIA Tudom; az én hibám, mondhatok és tehetek én akármit, mindig az én hibám.
PAUL Dehogy, az én hibám; az én hibám. Nem érek én semmit, Sylvia. Mindig is
ilyen voltam. Sose volt bátorságom semmihez, csak ahhoz, hogy sajnáljam ma
gam. Egész életemben lusta, önző gazember voltam. Sose csináltam semmit, ami
nek értelme lett volna. És most meg... Jaj, istenem! (Az írógépre dőlve hango
san fölzokog.)
SYLVIA Paul, hagyja abba. Mit csinál? Mi a baj?
PAUL Magammal nem törődöm; nem énrólam van szó. Az én életemnek vége. A fe
leségem ... (Ordít:) Menjen a francba az a szuka! De a gyerekek, Sylvia. Én sze
retem azokat a kölyköket. És most mi lesz velük? Nincsen állásom; félretett pén
zem sincs, semmim. Mit is tettem? Mit akartam én bizonyítani?
SYLVIA Miért nem megy be hozzá, és beszél vele? Kérjen bocsánatot, mondjon neki
akármit. Maga az egyik legjobb gépírója, aki valaha itt dolgozott; ezt el ne fe
lejtse.
PAUL Gondolja, hogy van remény? Gépelni tudok; senki se mondhatja, hogy nem
tudok. Ez mindenesetre valami, amit tudok. Nézze, Sylvia. Nézze csak (Háttal
áll az írógépnek, s hátranyújtott kezeivel gépel.) Nézze csak meg. Rajta. Meglátja,
nincs benne egyetlen hiba se. Hát ez, nézze csak ezt. (A két írógép közé áll, szét
tárja a karját, s a két gépen egyszerre gépel.)
SYLVIA Tudom, Paul; maga remek munkaerő.
PAUL Tessék. Hibátlan. Ellenőrizze. Tessék ellenőrizni. És ezt nézze meg, Sylvia, ezt
nézze.
SYLVIA Hagyja már abba, Paul. Én hiszek magának. Én tudom, hogy maga...
Paul föláll a székre az írógépénél, leveszi az egyik cipőjét, odaadja Sylviának,
és harisnyás lábával gépel, nagyujjával húzza balra a kocsit, majd lehuppan a
székbe.
SYLVIA Jöjjön már le onnan. Remek, igazán remek.
PAUL Mindent megérdemelnek tőlem, amire csak képes vagyok, Syl. Én szeretem azt
a két kölyköt. (Fölemeli a lábát, Sylvia felhúzza a cipőjét.)
SYLVIA Tudom. Na, most rendbehozzuk magát, hogy bemehessen hozzá. (Megigazítja
a nyakkendőjét, leporolja a zakóját.) Maradjon már nyugton! Ne mozogjon!
PAUL Á, úgyse áll már szóba velem, azok után, amiket mondtam neki.
SYLVIA Csak menjen be szépen, és beszéljen vele. Na, így. Most már tűrhetően néz
ki. Én majd rendet rakok itt. És ettől az üvegtől pedig jobb lesz, ha megszabadu
lunk. (Elveszi Paultól, aki szájához akarta emelni az üveget.)
PAUL Ezzel pedig végeztem. Megtanultam a leckét.
SYLVIA Remélem is. Hát akkor, gyerünk, menjen be.
PAUL Syl, csak azt akarom mondani: ha visszakapom az állásomat, itt nagy válto
zások lesznek. Paul Cunninghamnek végre benőtt a fejelágya.
SYLVIA Menjen már be!
PAUL Nem, amíg meg nem köszöntem magának ... mindent, amit tett.
SYLVIA Nem tettem én semmit.
PAUL Dehogyis nem tett; többet, mint amennyit meg lehet köszönni. Gondolt már
arra, Syl, mi lett volna, ha mi ketten azelőtt találkozunk, hogy feleségül vettem
Barbarát?
SYLVIA (szomorú vágyakozással) Igen, gondoltam rá; nagyon sokszor.
PAUL (feléje megy) Syl, idehallgasson ...
SYLVIA (fölemeli a kezét, hátrál előle) Ne, ne kezdje ezt újra. Kérem. Menjen be.
Menjen be már.
Paul bemegy a főnök szobájába. Sylvia beleönti a whiskys üveg tartalmát a kéz
mosó lefolyójába, s az üveget a papírkosárba dobja; fölszedi a padlóról a papi
56*
