Nagyvilág 1966-2

884 MURRAY SCHISGAL

rókát; leül az írógéphez, Fölteszi a szemüvegét, gépel. Belép Paul. Most ötvenes

éveiben jár.

PAUL Rendben van; minden rendben. Visszavett.

SYLVIA Jaj, úgy örülök neki.

PAUL Rendkívül rendesen viselkedett. Csak végighallgatott, és aztán azt mondta:

„Érthető, Mr. Cunningham. Mindnyájunknak megvan a maga keresztje”.

SYLVIA Tud ő kedves lenni, ha akar.

PAUL „Mindnyájunknak megvan a maga keresztje”. Nem is buta ember.

SYLVIA Ellenkezőleg, nagyon sok mindent megért.

PAUL Tudja-e, vennünk kéne neki valamit; valami kis ajándékot az osztály nevé­

ben, valamit ragaszkodásunk jeléül. (Kezét dörzsöli, leül az írógéphez.) Hát akkor,

talán kezdjük. Már nem sok van hátra ebből a napból.

SYLVIA Igen, nemsokára vége.

Csöndben gépelnek, Paul hirtelen erőltetetten fölnevet.

SYLVIA Mi olyan mulatságos?

PAUL Csoportvezető Kisasszony... Ezt el nem felejtem, amíg élek. „Higgye el,

Mr. Cunningham, én igazán nem kértem, hogy csoportvezetőt csináljon belőlem.

Én nem szeretek embereket dirigálni.”

SYLVIA Mindnyájan nagyképűsködünk néha, Paul.

PAUL (torkát köszörüli) Nagyon igaz.

Gépelnek. Sylvia elneveti magát.

PAUL Mi az? Mi az? Mit nevet?

SYLVIA Csak eszembe jutott egy fiú, akivel jártam valamikor.

PAUL Az a kínai fickó?

SYLVIA Nem, dehogy. Nem ismerek én semmiféle kínai fickót. Ez a fiú olyan kaba­

részínész volt. Már a nézésével is meg tudta nevettetni az embert.

PAUL Meséltem már magának, Sylvia, hogy valamikor énekelni tanultam?

SYLVIA Nem, tényleg?

PAUL Bizony. Nyolc meg kilenc éves koromban...

SYLVIA (föláll, összeszedi a megírt lapokat) Ezt nem is tudtam.

PAUL (énekel) Way down upon the Swanee River ... Far, far from home...

SYLVIA Milyen szép hangja van.

PAUL (szótagolva énekel) Da, da, da, da, da, da, da,...

SYLVIA (a főnök ajtajánál) Psszt, csöndesebben.

Sylvia kimegy, anélkül, hogy rendbehozta volna magát. Paul gépel és szótagolva

tovább énekel, mintegy hangszerként kíséretül használva az írógépet. A lapon,

amelyet éppen megírt, hibát vesz észre, összegyűri és zsebrevágja; majd tovább

énekel. Belép Sylvia. Mindketten most már hatvanas éveik közepén járnak,

öregek, lassan mozognak, de nem őszparókás, szenilis aggastyánok.

PAUL (óráját nézi) Sylvia, tizenkét perc múlva öt.

SYLVIA Csak tíz perccel öt előtt szoktuk abbahagyni, Paul.

PAUL Tudom. De gondoltam ...

SYLVIA Nem lenne rendes dolog.

PAUL Igaza van, mint mindig. (Gépelnek.) Na, Sylvia? (Nem nézi az órát.)

SYLVIA Még mindig van... szerintem legalább egy perc. (Gépelnek.)

PAUL Na, Sylvia?

SYLVIA Igen ... Most.

PAUL Hála Istennek.

SYLVIA De kifáradtam. Jó meleg fürdő, aztán mars be az ágyba.