Nagyvilág 1966-2

A GÉP1RÖK 885

Paul föláll, s véletlenül lever egy levelezőlapot az asztalról. Lehajol érte, elolvassa.

PAUL „Tiszta gyapjú térdnadrágok. Közvetlenül a gyártól a megrendelőhöz. Hatal­

mas megtakarítás.” Térdnadrágok. Szóval, térdnadrágokat árusítottunk.

SYLVIA (letakarja az írógépeket) Mozgás, mozgás, rakjunk el mindent.

PAUL (a fogashoz megy) Manapság nemigen viselnek térdnadrágot, igaz? Térdnad­

rág. De jó meleg, az igaz; praktikus dolog, nagyon praktikus.

SYLVIA (miközben Paul a kabátjával küszködik) Várjon, majd segítek. ■ Nincsen túl

korán?

PAUL Éppen jókor. (Fölsegíti Sylvia kabátját.)

SYLVIA Hány óra, Paul? Ügy érzem, mintha még nem lenne öt.

PAUL (karóráját nézi) Még ... két perc.

Leülnek az írógépekhez, kabátban, s mozdulatlanul ülnek, kifejezéstelen arccal,

várják, hogy elteljen a két perc. Aztán Paul az órájára néz.

PAUL (föláll) Mehetünk.

SYLVIA (miközben a főnök szobája felé mennek) Olyan rossz a memóriám. Hogy is

hívják ezt az új pasast, Paul?

PAUL Smith vagy Stone vagy... sose tudtam neveket megjegyezni.

SYLVIA Mindegy, azért szépen beköszönünk neki. (Megállnak a főnöki szoba küszö­

bén, integetnek, s élénk hangon:)

PAUL Jó éjszakát. Halló, jó éjszakát.

SYLVIA Minden jót. Jó éjszakát.

PAUL Elkísérem a földalattihoz, Sylvia.

SYLVIA Jaj de jó..

Sylvia az ajtónál áll, kabátját gombolja. Paul kivesz a zsebéből néhány összegyűrt

levelezőlapot, megnézi, szomorúan, s a padlóra ejti őket. Elindul Sylvia felé, de

meggondolja magát, visszamegy, leguggol, s összeszed néhány összegyűrt lapot;

körülnéz az irodában, hová tehetné, de nem talál alkalmas helyet, ezért vissza­

dugja a zsebébe, majd Sylviával együtt kimegy.

VAJDA MIKLÓS fordítása

Steinberg: Rajz