888 TÍZ MAI SKANDINÁV KÖLTÖ
de attól van-e reggel hogy a harsona megjelenik
és ha megjelent az igazság többé már ne is kutassunk utána?
mi az igazság
sokszáz megatonna az volna az igazság
vagy ezek a neutronsugarak ezek volnának
melyek életünket a falakon át is t
szemmel tartják
óvatosan elvtársak
a bőség magában nem boldogság
a márványmauzóleum nem elég üdvösség
látásunkat ne pazaroljuk
hamis drámák színpadára
járjuk be inkább a völgyeket
és tartsunk tükröt a nyomorgók elé
mert mind kik e hideg aratást végigkaszálni hisszük
lengeteg lenge fűszálak vagyunk
william hein esen
A harmadik költőnek alkalmasint mind lakóhelye, mind anyanyelve is ismeret
len nálunk. 19 01-ben, a Faeröeren született, és ott is lakik (de hadd mondjam ki e
kis szigetvilág honi nevét is: Föroyar), vagyis az Atlanti-óceán közepén, ahol ma
40 ezer halász és paraszt él, felhőformájú sziklahegyek partján vagy völgyében, ezer
éves kultúrával, szintén a vikingkori vándorlás korától kezdve, gazdag, önálló nyelv
vel, mely az izlandi testvére.
Leginkább mégis regényíró, talán Laxness legnagyobb kortársa északon, bár az is
igaz, hogy a költői hírnév nagyobb ellenállással terjed. Ezenkívül fest is, zenét is
szerez és színházat is irányít: a szoros kis közösség kikényszeríti a sokoldalúságot. Két
pompás regényét, egy történelmit és egy félmúltbelit, egy tucat nyelven kiadták, őt
magát Nobel-díjra több ízben felterjesztették a dánok, akikhez ma még e szigetvilág
tartozik. Tagja a honi kis parlamentnek és a Dán Akadémiának is.
Kétszer látogattam meg, mindkétszer épp hazafelé biciklizett, egyszer a kikötő
ből, ahová halászatról érkezett volt meg, másodszor a sziget túlsó feléről, ahol egy
négyszáz éves családi biblia nyomára bukkant.
ITTHON A VILÁGBAN
Van valahol egy ország,
ahol a tenger fölött lakó téli napok
olyanok, mint az alkonyat málladt sírok között.
Kenyérből s halból kerül itt a vacsora,
vézna öreganyó ül az asztalnál,
a keze kékeres, az ujja bütykös,
de a szivében sok jó nevetés.
