georgjohannesen
A következő költő harmincnégy éves és ugyancsak norvég, sőt néhány tiszteletbeli
százalékban magyar is: Georg a barátunk, nemrég egy félévig élt itt nálunk ösztön
díjjal. Sikerült rákapatnom József Attilára, a ma élők közül pedig leginkább Illyés
Gyulába szeretett bele, hamarosan publikálja is versfordításait.
Csillaga most van felfutóban. Egy emlékezetes verskötet és egy regény után most
jelent meg egyszerre két új kötet verse, és hamarosan várható új regénye is: a nor
vég kritika máris viharzik. Irgalmatlan költő, a korai vagabund humanisták fajtájá
ból, mindenről tud, mindent elolvas, mindenkit meghallgat, aztán céloz és odavág.
Ütni kitűnően megtanult, költészete tehát már így is hasznot hajt, a helyét azonban
még nem találta meg (ha ugyan akad neki), de nem is éri be akármilyennel.
NEMZEDÉK
1. Születtem a 33°/o~os munkanélküliség napjaiban
és kétharmad erővel kezdtem el kifejteni
képességeimet nehogy úgy lássék
mintha a napos oldalon jöttem volna a világra
2. Mielőtt Hitler az első száz zsidót megölte volna
én már számolni tudtam 50 —60-ig
És nagyobb hangon hódítottam meg az olvasás tudományát
mint Franco Madridot (Azon a napon
mikor az arénában Lorcát lelőtték, ötezer
ártatlan és bűnös emberrel együtt
mi épp Nérót és a keresztényeket tanultuk
És olvastunk tovább)
Két évre rá láttam három igazi hullát:
ledőlt falú házban, tűznélküli füstben
egy öregasszonyt két zöldruhás gyerekkel
De a gyújtogató nem mondta, hogy ő a tűzoltó
a háborúnak akkor háború volt a neve
Aztán megtanultam újságot olvasni
És már hatmillióig számoltam akkoriban
és százezerig és nulláig
A béke első napján egy revolvert találtam
bevittem a történelemórára
kicsaptak, vissza se mentem soha
Nem sokkal Hiroshima után pedig
először lettem szerelmes
amerikai dallamokat fújtunk
a meghittség jegyében
