Nagyvilág 1966-2

TÍZ MAI SKANDINÁV KÖLTÖ 893

3. A koreai háború idején

feküdtem össze első ízben

Én szerettem őt

ő szeretett engem

újságpapír volt az ágyunk:

Amilyen igaz, hogy nem lesz háború

olyan igaz, hogy nem lesz béke sem

lefegyverzés, olcsóbbodás

ezt mondogattuk

Ki akartunk jelentkezni a világból

de nem találtunk űrlapot sehol

4. Azóta nem jut eszembe

semmi felejthetetlen

Előlegekből és utólagokból élek

így hódítom meg éveim

Már csaknem egyidős vagyok

Jézussal, mikor meghalt

Kérem a véletlent

mentsen meg a kereszttől

NEM

Én nem vagyok orvosa a halálnak

nem állítok sem bitófát, sem templomokat

Én nem rakok fészket a fecskéknek

csak azért, mert nem tudok repülni

Én nem hajítok követ a Napba

csak azért, mert nem állom a tekintetét

Én nem vágok követ a tükörbe

csak, hogy nagynak érezzem magam

Én nem gyilkolom meg a barátom

csak, hogy alaposabban tanulmányozhassam

Az ellenségem viszont megölöm,

még mielőtt kisiklik kezemből

És most lerombolom a házad,

mert börtönben élsz