Galaxis útikalauz mindenkinek 2 - A kozmikus szimfónia

(balloattila) #1

összevetése olyan, mintha egy hidat építenénk. Egyik hídfőnél, a távolabbi
parton vannak a mikrohullámú háttérsugárzás észlelései, míg a közelebbi
hídfőnél Riess csoportjának HST-s mérései. Azt várjuk, hogy a híd két
végéről indulva a közepén találkozunk, feltéve, hogy az elképzeléseink és a
méréseink is helyesek. Jelen esetben azonban nem ez a helyzet, és jó lenne
tudni, hogy miért.


Riess SH0ES (Supernova H0 for the Equation of State) csoportja az ún.
kozmikus távolságlétrát “erősítette”, ennek a “fokait” használják a
csillagászok a távolságok meghatározására a Földhöz legközelebbiektől a
legtávolabbi galaxisokig. A csoport ezeket a távolságokat vetette össze a
távolodó galaxisok fényének vörösödéséből származtatható expanzióval, a
Hubble-konstanst pedig a két értékből határozták meg. Kis távolságokon a
létrafokok legjobbja a cefeida típusú változócsillagok segítségével
“faragható ki”, mivel kapcsolat van a fényességváltozásuk periódusa és az
abszolút fényességük között (P-L reláció), így a Földről látszó
fényességükből és a jól mérhető periódusukból meghatározható abszolút
fényességükből azonnal származtatható a távolságuk. Az így kapott
távolságokat a parallaxis-mérésekből nyert távolságokkal kalibrálták, ezt
pedig azért tehették, mert a Hubble-űrtávcső és a WFC3 (Wide Field
Camera 3) kamerájának lehetőségeit kihasználva a parallaxis-mérések
hatósugarát minden eddiginél messzebbre tolták, átfogva így gyakorlatilag
az egész Tejútrendszert, elérve annak legtávolabbi cefeidáit is. A közeli
galaxisok pontos távolságának meghatározásához olyan objektumokat
kerestek, amelyekben cefeidákat is ismernek, illetve feltűntek bennük Ia
típusú szupernóvák is, ezek a létrának egy másik fokát jelentik. A mai
napig Riess és munkatársai 19 galaxisban 2400 cefeidát mértek ki, ez az
eddigi legnagyobb ilyen minta a Tejútrendszeren kívül. A közeli
galaxisokban található cefeidák és Ia típusú szupernóvák látszó
fényességének összevetésével az abszolút fényességüket is meg tudták
határozni, ezzel a kalibrációval pedig nagyjából 300, jóval messzebb lévő
galaxisban feltűnt Ia szupernóva távolságát is megkapták.

Free download pdf