emberek, minden tárgy hozzájuk képest lefelé esett, és hogy minél
nehezebb volt, ezt a történést annál nehezebben tudták megakadályozni,
azaz annál több ember kellett annak felemeléséhez, avagy annál erősebb
dolog kellett annak felfüggesztéséhez és fenntartásához. Ugyanakkor az is
feltűnt (valamikor, valakinek bizonyosan), hogy nem jobbra, balra, előre,
hátrafelé lógtak a felfüggesztett tárgyak, hanem egyértelműen egy,
meghatározott irányba.
A gravitáció egyedül és csakis a tömeg függvénye. Minél nagyobb tömeg
koncentrálódik inél kisebb helyen, annál erősebb a gravitációs erő hatása. A
legismertebb tudós, aki a gravitáció működését kutatta, Isaac Newton volt
(1642-1727). Az almás legendából annyi igaz, hogy valóban az ihlette meg
őt, de az nem a fejére esett, egyszerűen csak lepottyan a fáról, amikor a
tudós épp a kertben sétálgatott. Így mesélt erről később: „Egy alma
lehullása okozta, mikor elmélkedve ott ült. Miért esik az alma mindig a
földre, tette fel a kérdést magának. Miért nem oldalra vagy felfelé esik,
hanem mindig a föld középpontja felé?” Ez az esemény adta az ihletet
ahhoz az elgondolásához, hogy tulajdonképpen a fáról leeső alma, és a
bolygók mozgását ugyanaz az erő irányítja.