km/h sebességgel fog esni az elejtett tömeg. Ez mindenre igaz, a
vasgolyótól a tollpihéig. Hogy a valóságban nem így van, arról csak a
légkör, és a légellenállás tehet. Egy légüres térben, azaz vákuumban
végezve el a kísérletet, a tollpihe és a vasdarab pontosan egyszerre érne
földet! De ha egy gumilabdát és egy vasgolyót egyszerre ejtünk le azonos
magasságból, azok is pontosan egy időben érnek földet. Ezt már Johannes
Kepler (1571-1630) is felfedezte, jóval Newton előtt. Még az asztalra tett,
nyugalmi állapotban lévő vasárnap déli húsleves is szabadon esne (és esik
is) a föld felé – ha nem lenne ott az asztal. Így, hogy két ellentétes erő, a
lefelé ható tömegvonzás, és az azt megakadályozó, asztal által kifejtett
kényszerítő erő kiegyenlíti egymást, azaz nyugalmi állapotban van. A
Holdon ez a gyorsulás, azaz a tömegvonzás a hatod része, mivel a Hold
tömege a Föld tömegének egyhatoda. Tehát a holdon kb. 1.6 m/s
gyorsulással esnek a tárgyak lefelé, míg a Marson ez a gyorsulás kb. 5 m/s,
mivel a vörös bolygó nagyjából fele akkora, mint bolygónk.
Viszont a tömegünk sosem változik, azaz nem adunk le kilókat, ha a
Holdra, vagy a Marsra utazunk, csupán az ottani kisebb tömegvonzás
legyőzéséhez kisebb erőkifejtésre van szükségünk. Vagyis ha a Földön
megszokott erőkifejtéssel haladunk a Holdon, szinte repkedni fogunk.