Mindez arra utal, hogy részint az állatok és emberek tudatának sok közös
vonása van, részint viszont az állatok sokszor másként érzékelik a dolgokat,
mint mi, adott esetben pedig az érzékeik élesebbek a mieinknél.
- Kifinomultabbak – mondta valaki.
- Ez így ebben a formában persze értékítéletet jelent mosolyodott el a
tudós. – De azért sokan egyetértenek vele Azt viszont nem szabad
elfelejtenünk, hogy az emberi tudattal kapcsolatban is elég hiányosak még
az ismereteink.
Az előadás alatt Lobsang, aki egyébként kimondottan méltóságteljes
látványt nyújtott vörös szerzetesi ruhájában, végig intenzíven figyelt, majd
megkérdezte: - Ön az emberi tudat tanulmányozása miatt van McLeod Ganjban?
A tudós bólintott. - A buddhizmusból sokat megtudhatunk az elme természetéről, arról,
hogy milyen az elménk és milyen nem, és hogyan szítanak az elméletek
ellentéteket az elmét tanulmányozók közt, miközben pedig a valóságos
jelenségek nem is mondanak ellent egymásnak. - Az elme túllép a gondolat korlátain – jegyezte meg Lobsang.
A biológus szemében megértés tükröződött. - Úgy valahogy. Ez egy olyan egyszerű, de alapvető igazság, amit a
legtöbb ember nehezen hajlandó elfogadni.
Aznap este ismét elkísértem Serenát a jógaórájára. Az utóbbi pár hétben
magam is rendszeres látogatója lettem a foglalkozásoknak. Nem szívesen
üldögéltem az üres lakásban, inkább felvackoltam egy padra a teremben,
hallgattam Ludót és néztem a tanítványokat, ahogy az egyre ismerősebb
ászanákat gyakorolják. Különösen az órák utáni beszélgetéseket szerettem,
melyek a teraszon zajlottak. Jól érzetem magam a barátságos légkörben, a
szőnyegen kuporogva, míg Serena és a többiek zöld teát szürcsöltek, és a
havas hegycsúcsok saját külön esti szertartásuk keretében lassan fehérből
aranyba váltottak, visszaköszönve a lenyugvó napnak.
Az óra aznap este is a megszokott módon zajlott. A tanítványok előbb
álló ászanákat gyakoroltak, majd elővették szőnyegeiket az ülő helyzetben
végrehajtott formákhoz. Ludo kényelmes nadrágban és pólóban mezítláb