járkált köztük, sebészi pontossággal követte a gyakorlatok végrehajtását,
kiigazított egy-egy mozdulatot és közben jó tanácsokat osztott.
Ludo az ablaknak háttal állva épp a híres bölcsről elnevezett Marichi III
pózt magyarázta, mikor váratlan mozgást vettem észre. Mintha a semmiből
tűnt volna elő, egy óriási patkány mászott fel Ludo mögött a korlátra. Egy
pillanatra megszaglászta Serena sálját, amit a lány óra előtt többnyire oda
terített szellőzni.
Nem, nem a sál miatt tettem, amit tettem, bár tudtam milyen sokat jelent
Serenának a kopott, viseltes, mályvamintás sárga sál, az egyetlen emlék,
ami az apja után maradt. Ismertem a történetét: 12 éves korában kapta az
apjától, egy este, mikor az otthonuk erkélyén álltak.
A gusztustalan rágcsáló látványára olyan hangot adtam ki magamból,
amiről nem is tudtam, hogy egyáltalán képes vagyok rá. Mély, hangos
kurrogás volt, hamarosan bekövetkező szörnyű eseményekre intett, és olyan
rettenetesen hangzott, hogy Ludo szemében rémület villant, amikor rám
nézett. Mire megfordult, a patkány már nem volt ott. Ludo kiment a
teraszra, egy pillanatra megállt, aztán gyorsan visszatért a terembe.
- Megkérek mindenkit, hogy nyugodtan álljon fel, vegye fel a cipőjét, és
hagyja el a házat. Tűz van a szomszédban!
A második sorban álló magas, fiatalos indiaihoz intézve a kérdést Ludo
folytatta: - Sid, tiéd a tűzoltó készülék a teraszon.
Sid intett, hogy rendben. - Én hozom a másikat a konyhából, körbemegyek, és megpróbálok
hátulról bejutni!
A többiek gyorsan felvették a cipőjüket és kisiettek a teremből. Serena
felkapott. Hamarosan mindenki az utca túloldalán gyülekezett, szemben
Ludo házával, és onnan figyeltük, mi történik a szomszéd épületben.
A ház lángokban állt, lángnyelvek csaptak ki az utcára néző ablakokon.
Sűrű fekete füst gomolygott, és olajszag érződött a levegőben. Már az eresz
is égett, és a tűz mohón terjeszkedett Ludo háza felé.
Miközben fél kézzel szorosan tartott, Serena a másik kezében tartott
mobilon a dhramsalai tűzoltóságot hívta. A tanítványok közül többen
berohantak az égő házba, hogy mentsék, ami menthető. Mások tömlőkért és
vödrökért szaladtak.
A terasz sarkán állva Sid először végiglocsolta Ludo házának az ereszét,
majd a csövet a szomszéd ház konyhaablakára irányította, ahonnan a lángok