- Próbálok rájönni, honnan tudott a maharadzsa a tűzről! –
morfondírozott Serena. - Lehet, hogy valaki felhívta? – vélekedett Ewing.
- Azt mondják, nagyon segítőkész, ha a közösségről van szó! – vetette
közbe valaki. - Én is így hallottam – értett egyet Serena. – Gyakran sétál erre estéként,
az is lehet, hogy ő maga vette észre a tüzet. - Akárhogyan is, nem is tudom, hogyan köszönjem meg neki, hogy
megmentette a házamat! – mondta Ludo. - Nem akart volna maradni egy pohár borra? – érdeklődött dohányfüsttől
reszelős hangján Merrilee, aki épp a saját poharát töltötte újra. - Azt hiszem, egyáltalán nem iszik alkoholt – válaszolta Sid – és amúgy
is kerüli a nyilvánosságot. Nem nagyon szereti a felhajtást. - Muszáj lesz vele személyesen találkoznom, hogy köszönetet
mondhassak neki! – mondta Ludo. - Igen, ez jobb ötletnek tűnik! – helyeselt Sid. – És ne felejtsünk el
köszönetet mondani a nap igazi hősének is, aki nélkül a tűz sokkal nagyobb
kárt tett volna, mielőtt bárki is észreveszi!
Csend támadt, ahogy mindenki felém fordult. - Köszönet Szváminak!
- Igazad van! – Ludo felállt a székéből, és odajött hozzám, ahogy Serena
mellett ültem. Úgy tűnt, mintha leborulna előttem, ahogy a szőnyegre
térdelt. - Soha nem fogom elfelejteni azt a rettenetes hangot! – mondta,
miközben elismerően megsimogatott. - Hátborzongató volt! – Merrilee csakugyan megborzongott.
- Tiszta libabőr lettem! – mondta Sukie.
- Kíváncsi vagyok, honnan tudják az ilyesmit előre az állatok –
elmélkedett Carlos, megigazítva elmaradhatatlan fejkendőjét. - Szerintem a macskák sokkal többet tudnak, mint amennyit hajlandóak
vagyunk elismerni – vélte Ludo. - Sokkal többet, mint mi magunk.
Serena várt egy pillanatot, mielőtt kimondta: - Ugyanezt vitattuk meg ma délben a könyvklubban!
Ludo, Sid és a többiek egyetértően bólogattak.
Azok kedvéért, akik nem voltak ott a beszélgetésen, Serena elmesélte,
miket mondott a híres biológus az állatok tudatáról.
blacktrush
(BlackTrush)
#1