Vajon miért éreztem olyan közel magamhoz ezt a magas, ragyogó szemű
indiai férfit?
- A macska, aki sokat tud, de keveset mond! – mosolygott Sid.
Felnéztem rá, és a sálon gondolkodtam. Ha én sokat tudok, és keveset
mondok, akkor mi a helyzet vele?
Aznap este azon a jakszőr pokrócon gömbölyödtem össze, melyet
Őszentsége kimondottan az én kedvemért tart az ágyán. Ahogy az álom és
ébrenlét közti kellemes állapotban sodródtam, összekeveredtek a szemem
előtt az előző napi álom és az aznapi tűzvész képei, miközben azon
gondolkodtam, amit a biológus mondott az állatok érzékeléséről. Arra
jutottam, hogy a legnyilvánvalóbb, mégis kevéssé elismert tény a
boldogságról, hogy minden sem chen – emberek, macskák, de még a
patkányok is – arra törekszik, hogy boldog legyen. Ha előző életünkben
valamennyien sem chenek voltunk, és valamelyik jövőbeli életünket is így
fogjuk tölteni, akkor az egyetlen cél, ami igazán számít, az az, hogy fajától
függetlenül minden élőlényt boldoggá tegyünk.