- DLM, gondoltam, szólok neked, hogy ma reggelre várjuk azt a
nevezetes személyt, akit mind közül a legjobban szeretsz.
A dalai lámát? De hiszen az én számításaim szerint addig még kilencet
kellett aludni (nem számítva természetesen a macskaszundikat)! - Őszentsége néhány hét múlva megérkezik – folytatta Tenzin. – Utána
pedig nagyon elfoglalt lesz, rengeteg vendéget kell fogadnia. Éppen ezért
ma csatlakozik hozzánk a VIP-szakácsunk, hogy minden készen álljon,
mire Őszentsége hazajön.
Jön Mrs. Trinci! A jokhangi konyha királynője! Az én legbőkezűbb
jótevőm!
Ahogy Tenzin megvakargatta a tarkómat, a fogaim közé kaptam a
mutatóujját, és pár pillanatig el sem engedtem, aztán néhányszor
megnyaltam a számat, mert szappanízű lett.
Tenzin kuncogott. - Hópárduc, ha te nem lennél, ki kéne találni! Viszont Mrs. Trinci ma
még nem főz semmit, szóval ne száguldj le azonnal a konyhába kunyerálni!
Figyelmeztetően nézett rám, én pedig a leguralkodóibb kék
pillantásommal válaszoltam. Ahhoz képest, milyen tapasztalt diplomata ez
a Tenzin, néha igazán bárgyú. Tényleg azt hitte, hogy Mrs. Trinci ellen tud
majd állni nekem? Főleg azután, hogy ilyen hosszú ideig nem találkoztunk?
Hiszen elég, ha csak ránézek azokkal a gyengédséget sugárzó kék
szemeimmel! Legvégső esetben mondjuk a bokája köré csavarom a
farkam... Jó, tegyük fel, hogy még egy könyörgő „miau"-ra is szükség lehet.
De aztán Jokhang VIP-szakácsa már melegíti is a nekem szánt falatokat,
gyorsabban, mint ahogy kimondhatnád, hogy „csirkemáj-darabka"!
Általában tényleg kicsit furcsa a járásom, de most mintha szárnyak
repítettek volna. Pillanatokon belül lent voltam a konyhában.
Mrs. Trinci a szokásos kötényében állt a konyha közepén, egy listával és
egy tollal a kezében. Pergő nyelvvel sorolta a tételeket, miközben Lobsang
a hűtőkamrából, Serena pedig az éléskamrából válaszolgatott neki. - Öt liter görög natúr joghurt?
- Megvan! – szólt Lobsang hangja.
- Lejárat?
- Jövő hónap vége!
- Mindnek?
Kis idő elteltével érkezett a válasz: - Igen!
blacktrush
(BlackTrush)
#1