- Magozott szilva? Négy nagy konzervdobozzal kell lennie!
- Csak három van! – ez Serena volt.
- Oh, porca miseria! Hogy a rossebb! Igen, emlékszem! Az egyik
megrozsdásodott és ki kellett dobnunk...
Szeme sarkából észrevette, ahogy feléje kacsázom. - Dolce Mio! – fuvolázta. A hangja olyan hirtelen váltott át a legmélyebb
imádat tónusaiba, hogy szinte magam sem hittem, hogy én vagyok az oka. - Hát hogy van az én kis bellám, az én gyönyörűm? Felkapott, csókokkal
borított, és a pultra állított. - Hát kinek hiányzott a cicamica a legeslegjobban? Ugye én is
hiányoztam neked?
Ahogy felékszerezett kezét végigfuttatta vastag bundámon, hálásan
dorombolni kezdtem. Mindig így szokott kezdődni a kirobbanó ízélmények
kellemes szertartása. - Minden megvan? – kérdezte Lobsang a hűtőből.
- Egyelőre igen – Mrs. Trinci nyilvánvalóan nem oda figyelt. –
Teaszünet!
Beletúrt a bevásárlószatyrába, elővett egy lezárt műanyag dobozt, és
levette a tetejét. - Félretettem neked egy icipici soupgont a tegnapi gulyásból! – mondta.
- Még meg is melegítettem, mielőtt elindultam volna. Remélem, meg fog
felelni a kishölgy kényes ízlésének!
Mrs. Trinci magyaros gulyása elképesztően zamatos volt, egyenesen
fenséges. Csak úgy vibrált a bajszom, ahogy ettem. - Jaj tesorino, kicsi kincsem! – kiáltotta Mrs Trinci, ahogy festékkel
terhes pilláival verdesve lehajolt hozzám, és borostyánszín szemeivel
közelebbről is megvizsgált, miközben zajosan lefetyeltem a mennyei gulyás
utolsó cseppjeit. – Hiszen te vagy... – a drága asszonynak még a lélegzete is
elakadt te vagy a leggyönyörűbb, aki valaha élt ezen a világon!
Röviddel ezután Mrs. Trinci, Serena, és Lobsang hokedliket húztak a
konyhapult köré és teázni kezdtek. A teához kókuszos sütit rágcsáltak, amit
Mrs. Trinci hozott magával.
- Köszönjük, Mrs. Trinci! – mondta Lobsang a kezében lévő
süteménnyel gesztikulálva, és szélesen mosolygott. – Nagyon kedves, hogy