Másnap már korán reggel a bisztróban voltam, arra az esetre, ha a
Macskamorzsoló esetleg visszatérne Jokhangba. Amikor Serena
megérkezett, hogy megkezdje napi munkáját, azonnal láttam, hogy rossz
híreket kapott. Odament Samhez, aki épp egy könyvszállítmányt pakolt szét
a polcokon, és elmesélte neki, mi történt az előző este a jógaiskolában. Reg
Goel, az egyik tanítvány, aki McLeod Ganj legismertebb ingatlanügynöke
volt, vigyázott Franc házára, amíg ő távol volt. Mikor óra után a
tanítványok a helyükre rakták a párnákat, pokrócokat és fakockákat, Serena
rákérdezett nála, tud-e valamit Francról.
Persze, mondta Reg könnyedén, pont aznap reggel volt Francnál, hogy
felügyelje a munkálatokat (le kellett venni a bútorokról a porvédő fóliát,
helyükre tenni a szobanövényeket, feltölteni az éléskamrát és a hűtőt, stb.)
Franc még a múlt héten telefonált. Bármelyik nap visszatérhet.
Serenát annyira megrázta a hír, hogy azt se tudta, mit mondjon. Még a
jógaóra utáni szokásos teázásra sem maradt ott. Sid épp ott volt az
előtérben, mikor a beszélgetés zajlott, és mikor látta, milyen arcot vág a
lány, megkérdezte, mi a baj.
Serena saját legnagyobb megdöbbenésére zokogásban tört ki. Sid
diszkréten eltakarta a többiek elől, hogy ne vegyék észre a könnyeit, és
visszakísérte a bisztróba. A lány elmagyarázta neki, hogy Franc csak
ideiglenes megbízást adott neki, és ez azt jelenti, hogy amint a férfi
visszatér, ő állás nélkül marad.
Másnap reggel röviddel 10 óra után nem más jött be a bisztróba, mint
Sid. Először meg sem ismertem, mert addig csak jógaruhában láttam.
Ahogy sötét öltönyében egy pillanatra megállt az ajtóban, a magas, elegáns
férfi szinte uralkodói benyomást tett.
Serena boldogan, bár kissé meglepve üdvözölte.
- Tulajdonképp hozzád jöttem – magyarázta Sid, és az étterem hátsó
részébe vezette a lányt, ahhoz a pamlaghoz, amit Gordon Finlay annak
idején annyira kedvelt. Tökéletes hely volt egy kis privát beszélgetésre. - Elnézést, hogy olyan ostobán viselkedtem tegnapi este! – szabadkozott
Serena, miután leültek, és Kusalitól kávét rendeltek. - Ugyan már! – nyugtatta Sid. – A te helyedben bárki ugyanígy érzett
volna! – Egy darabig egészen közelről figyelte a lányt, és a szeme megtelt
aggodalommal. – Sokat gondolkodtam rajta, mihez tudnál most kezdeni. Ha