Serenának hirtelen sok minden más is eszébe jutott, például hogy Sid
mindig mellé ült jógaórák után a teraszon, hogy mennyire örült, mikor
bejelentette, hogy mégsem megy vissza Európába, hanem inkább McLeod
Ganjban marad, és hogy aggódott, mikor említette neki, hogy Franc
elveszítette az apját. Minden ugyanabba az irányba mutatott.
Sam sem vette észre Bronnie-t, amíg az meg nem állt a pult túloldalán,
hogy kezet nyújtson neki – hasonlóképp Serena is most először nézte meg
valóban Sidet. Végig ott volt mellette, de a lány csak most vette észre – és
ahogy lassan a helyükre kerültek a dolgok a fejében, elmosolyodott.
- Mi lesz a marketinggel? – kérdezte kissé szórakozottan. – A vevői
adatbázis a Himalája Könyvbisztró tulajdona! - Franc okos ember – mondta erre Sid. – Ha ő maga nem is akar
beszállni a fűszerüzletbe, nem hiszem, hogy problémát okozna neki, ha
hozzád irányítja a vevőket például valamilyen juttatás fejében. - Egész szép kiegészítő keresete lenne belőle.... De ha egyedül kell
nekikezdenem ennek az egésznek... - Sokkal nagyobb vevőkörre lenne szükséged, és lehetőleg a tengeren túli
piacra kell koncentrálnod. Van is valaki, aki ebben tudna neked segíteni! - Tényleg?
- Ismered is!
Már megint ugyanaz a nóta... - Itt van?
- A nevére nem emlékszem, de említetted, hogy ő a legsikeresebb figura
a gyorséttermek piacán!
Gordon Finlay, gondolta Serena. - Te jó ég! – mondta ki hangosan is, amit gondolt. – Ha akár csak egy
láncolatába is beengedne... – Hitetlenkedve csóválta a fejét. – Nem hiszem
el, hogy ez nekem nem jutott az eszembe! - Messziről néha jobban látszanak a dolgok...
Tekintetük hosszan egybekapcsolódott. - Ez... csodálatos! – törte meg végül a csendet Serena. Most ő nyúlt át az
asztalon, és a férfi kezét a sajátjába fogta. – Köszönet... mindenért!
Sid fejet hajtott előtte és mosolygott. - Nincs egy névjegykártyád, vagy valami, ha valamilyen sürgős ügyben
beszélni szeretnék veled? – kérdezte Serena. - Úgyis találkozunk jógaórán!