- Annál több – rázta a fejét szomorúan a férfi.
Serena nem válaszolt, Sam pedig folytatta: - Azt mondta, mindig is szeretett volna elmenni K-K-Katmanduba...
Felajánlottak ott neki egy önkéntes munkát. Egyszerűen nem érti meg, hogy
én nem sétálhatok csak úgy ki innen, hogy vele mehessek...
Serena tűnődve csücsörített a szájával. - Ez bizony nem egyszerű helyzet!
Sam mélyet sóhajtott. - Vagy munka, vagy barátnő. Ez ám a remek választás!
A könyvesboltból már az utolsó vevő is távozott, és a kávézóban is csak
egy asztalnál ültek, a négy törzsvendég a kávé és a crème brûlée maradékai
felett beszélgetett. Mivel még Kusali volt szolgálatban, se Serena, se Sam
nem fordított rájuk különösebb figyelmet, ezért is lepődtek meg annyira,
mikor az egyikük, mintha a semmiből varázsolódott volna elő hirtelen,
odalépett hozzájuk. Franc tanítójaként és Sam önjelölt tanácsadójaként
egyáltalán nem volt szokatlan vendég a kávézóban, de mostanában ritkán
járt arra, és akkor is csak különleges okokból. Sam a szeme sarkából
észrevette a mozgást a könyvesbolt lépcsőjén, ezért felnézett, és teljesen
megdöbbent, mikor meglátta, ki áll az asztaluk végében. - Geshe Wangpo! – lehelte tágra nyílt szemmel.
Sam és Serena mindketten talpra ugrottak. - Üljetek le! – parancsolta Geshe Wangpo, tenyerét feléjük fordítva. –
Nincs sok időm! – azzal Serena foteljének a karfájára telepedett.
Geshe Wangpo elképesztően tiszteletet parancsoló jelenség volt, a puszta
jelenléte is elég volt hozzá, hogy a körülötte lévők alázatosan alávessék
magukat az akaratának. Ahogy Serena Samre nézett, Geshe Wangpo
megszólalt. - Nyugalmat kell gyakorolnotok! Ha az elmétek állandóan hullámzik,
nem lesz se boldogság, se béke. Ez nektek is rossz és – élesen Serenára
nézett – másoknak is.
Serena lesütötte a szemét, én pedig éreztem, ahogy Geshe Wangpo
pillantásának ereje átvándorol rám. Nyitott könyv voltam előtte. Úgy tűnt,
pontosan tudja, mit gondolok a Nagytiszteletű Majompofáról és a
Macskamorzsolóról, hogy a bisztróban kerestem menedéket, mert
túlságosan féltem visszamenni Jokhangba, és hogy határtalan önbizalmam
egyszer csak elhagyott. Ahogy felnéztem rá, úgy éreztem, legalább olyan
jól ismer, mint én saját magam.
blacktrush
(BlackTrush)
#1