lenyúlt és megsimogatott. – Mit szólsz, DLM? Három nap múlva a
személyes kedvenced visszahozza köreinkbe Őszentségét!
Bár Tenzin kellemes simogatására jóváhagyólag felpúpoztam a hátamat,
a hír, hogy Őszentsége sofőrje visszatér Jokhangba, bosszantott, és nem is
kicsit. Büszke vagyok rá, hogy én vagyok A Macska, Akinek Ezer Neve
Van, mégis szégyellem magam a név miatt, amit ez a durva fickó rám
aggatott abból az alkalomból, mikor erőt vettek rajtam a legrosszabb
értelemben vett ösztönök, és becipeltem egy félájult egeret Jokhangba. És
tudod, kedves olvasóm, minek nevezett el ezek után faragatlan barátunk?
Egeésznek!
- Őszentsége is tudja, mennyit bajlódtunk, hogy megfelelő embert
találjunk erre a munkára! – mondta Tenzin.'l - Akiket eddig behívtunk próbaidőre, azok vagy a képességeik vagy a
természetük miatt nem voltak megfelelőek ezért azt javasolta, hogy
próbáljuk ki ezt az ideiglenes megoldást.
Nagyon megkönnyebbültem. Ezek szerint Chogyal helyét mégsem kapja
meg a Nagytiszteletű Majompofa, és a Macskamorzsoló miatt sem kell
majd nap, mint nap az életemért aggódnom, ha épp az iroda felé visz az
utam.; - No és mikor érezik az ideiglenes munkaerő? – kérdezte Lobsang.
Tenzin az órájára nézett. - Bármelyik pillanatban itt lehet. Most küldtem el érte Tashit és Sashit.
Lobsang bólintott, aztán a képernyőre sandított, és rákérdezett: - Ért az illető a számítógépekhez?
Tenzin vállat vont. - Szerintem még mobil sem volt a kezében eddig...
- Az viszont bizonyára nagy előnyt jelent, ha valaki gondolatolvasó –
jegyzete meg Lobsang.
Ezen mindketten jót nevettek, aztán Tenzin hozzátette: - Őszentsége döntései néha különösnek tűnhetnek, de már régen
rájöttem, hogy a dolgok többnyire nem olyanok, mint amilyennek elsőre
látszanak.
Nem sokkal azután, hogy Lobsang visszament a saját irodájába,
felmásztam a helyemre az irattartó szekrény tetejére. Hirtelen apró,