meztelen talpak zaja hallatszott odakintről, fiúk beszélgetése visszhangzott
a folyosón, majd bármiféle érzékelhető hang vagy mozgás nélkül egyszer
csak Tarchin jógi tűnt fel az irodában. Az öltözéke letűnt korokat idézett,
pont ugyanúgy, mint mikor Cartwright-éknál utoljára láttam. Vörös brokát
szerzetesi ruhája teljesen ki volt fakulva és tömjén- meg cédrusillat lengte
körül.
Tenzin felállt a székéből.
- Nagyon örülök, hogy eljött hozzánk! – mondta, és mélyen meghajolt.
- Részemről a megtiszteltetés, hogy Őszentségét szolgálhatom! –
válaszolta Tarchin jógi, és maga is meghajolt. – A tudásom talán kevés, de
annál szorgosabb vagyok.
Tenzin Chogyal helye felé intett, aztán visszatért a saját asztalához, hogy
ismét szemtől szemben lehessen Tarchinnal. - Őszentsége nagyon jó véleménnyel van Önről! – mondta neki. – Azt is
üzente, hogy nagyra értékelné a szíves segítségét bizonyos érzékeny vallási
ügyekben, amiket majd el kell intéznie, mikor hazatér.
Eszembe jutott, mennyire nehezére esett Chogyalnak meghoznia a
szükséges döntéseket az efféle ügyekben. A kolostorok igazgatása
rendkívül komplex feladat volt, ahol az írások ismerete, a személyes varázs
és az ügyintéző származása egyforma súllyal esett latba.
De Tarchin jógi csak kuncogott, amiről azonnal eszembe jutott valaki
más – mégpedig Őszentsége. Ez a vidám hozzáállás azt jelezte, hogy
teljesen mindegy, milyen súlyosnak látszik a döntés egy adott pillanatban,
az örökké tartó boldogság és időtlenség szemszögéből nézve komolytalan
ügynek tűnhet. - Persze, persze! – mondta Tarchin. – Mikor azért kell döntést hozni,
hogy segíthessünk az embereken, akkor nincs probléma. De ha az égőt is
figyelembe kell venni, mindjárt sokkal nehezebb a dolog!
A jógi nyugalma a vele szemben ülő Tenzinre is átragadt. Észrevettem,
hogy jobban hátradől a székben, mint szokott, és a válla sem volt olyan
merev, mint általában. - Elég sokat levelezünk a számítógépen – intett Tenzin Chogyal
monitorja felé –, ha óhajtja, keríthetünk valakit, aki segít a technikai
kérdésekben! - Nagyszerű! – mondta Tarchin jógi, és megpördült a székével, hogy
jobban lássa a képernyőt. Megragadta az egeret, és néhányat klikkelt; a
könnyed mozdulatokon látszott, hogy nem először használja az eszközt.