engedné, hogy ilyen messzire Jöjjek vele a bisztróból, de ha egyszer ott
talál, mikor majd be akar csöngetni, ugyan mit tud velem csinálni?
Így történt, hogy amikor Serena bejelentkezett a kaputelefonon keresztül,
és a gyalogosok számára fenntartott kaput kinyitották neki, mintegy
véletlenül pont ott voltam mellette. Micsoda egybeesések vannak, nem?
Együtt léptünk be a kertbe.
Rövid, lekövezett úton sétáltunk el a házig. Az oszlopos előcsarnokhoz
márványlépcső vezetett, az oszlopok és a fényes bronzból készült vasalat az
impozáns kétszárnyú a ajtón kimondottan hivatalos benyomást keltett.
Serena benyitott. Faburkolatú, tágas hallban találtuk magunkat, lépteink
zaját indiai szőnyegek nyelték el. A helyiségben rajtunk kívül még egy
hosszú, nagyon furcsa kinézetű asztal állt, aminek erős bútorfény szaga
volt. A hall egyébként üres volt. Nem tudtunk rájönni, hol lehetünk, mert az
előcsarnok egyaránt nélkülözte a hivatalos épületek ridegségét és az
otthonok hívogató melegségét. Közvetlenül előttünk egy nyitott ajtót
láttunk, mely egy folyosóra vezetett. Balra egy másik ajtó egy
fogadószobára nyílt. Jobbra lépcsők vezettek az emeletre.
Miközben nézelődtünk, a folyosón egy fehér inget és nyakkendőt viselő
férfi tűnt fel, és odajött hozzánk.
- Segíthetek, hölgyem? – kérdezte, és közben meghökkent pillantást
vetett rám. - Igen, köszönöm! Sid itthon van?
A férfi szemlátomást nem tudta hová tenni a kérdést. - Tudja, Sid! – ismételte meg Serena, hogy oldja a férfi zavarát. – Azt
hiszem, számítógépekben utazik! - Számítógépekben? – visszhangozta amaz, mint aki életében először
hallja ezt a szót. Aggódva pillantott a lépcsőre, mielőtt végül elindult volna
arrafelé. - Bejelentem Önt! – mondta.
De mielőtt még a lépcsőhöz ért volna, valahol fent kinyílt egy ajtó, és a
lépcső tetején Sid jelent meg. Akárcsak az előző napon, most is sötét
öltönyt viselt, és nagyon előkelőnek és fontosnak látszott. - Pont kinéztem az ablakon egy perccel ezelőtt, és megláttalak! – Sid
egyszerre tűnt boldognak és meglepettnek, de mintha valamiféle
tartózkodást is érezni lehetett volna rajta. - Köszönöm, Ajit! – mondta közben a férfinak, aki először üdvözölt
minket. Ajit röviden meghajolt, aztán elsietett. Miközben Sid lefelé jött a