- Nem szólt előre, mert nem mint üzletvezető kívánt visszatérni.
Legalábbis egyelőre nem. Az a helyzet – és itt Serena arcán mosoly ömlött
szét hogy meg szeretné osztani velem a munkát. Több időt szeretne a
kávézón kívül tölteni. - Nahát! – Sid előre hajolt a székében.
- Van ennél jobb is! – melegedett bele Serena. – Csak félreértés volt,
hogy nem tetszik neki az ötlet a curry estekkel és a fűszercsomagokkal
kapcsolatban! - Hogy-hogy?
- Klasszikus vígjátéki helyzet... – csóválta a fejét a lány. – A levele
végén írta, hogy „Nem jó ötlet, hanem zseniális!" A szkenner meg
egyszerűen nem látta a legutolsó sort.
Most már Sid is mosolygott, kellemes arca szinte kigyúlt, ahogy a
lehetőségeket fontolgatta. - Tehát egyetlen rövid látogatás elég volt...
- ... hogy minden a helyére kerüljön!
Valaki sürgetően kopogott az üvegajtón, mire mindketten felnéztek. A
nyakkendős férfi volt, és a hangja nem tűrt ellentmondást: – Genf van a
vonalban! - Elnézést! – ugrott fel Sid. – Jövök, ahogy tudok!
Serena élvezte a napsütést miközben a kertet nézte. Pillantása átsiklott a
zöldellő lombokon, aztán visszatért az ajtóra, amin keresztül Sid távozott.
Végül győzött a kíváncsisága, és visszasétált az előtérbe. Kell-e mondanom,
hogy végig szorosan a sarkában voltam?
Az egyik oldalon hatalmas kandalló terpeszkedett, a párkánya Serena
válláig ért. Felette egy jókora festmény lógott, mely egy turbános indiai
férfit ábrázolt drágaköves gombokkal ékes kabátban, oldalán karddal. Igen
szigorúan nézett ránk – és határozottan Sidre emlékeztetett.
A másik falon ezüsttel hímzett selyemzászlók rendjei mellett egy pár
görbe kard függött aranydíszítésű fekete bőrtokokban. Serena mindezt
alaposan megnézte, aztán tekintete egy fényesre polírozott díszasztalra
vándorolt, melyen bekeretezett családi fényképek sorakoztak. Volt köztük
színes és fekete-fehér kép egyaránt. Számos generáció nézett vissza
Serenára a portrékról és csoportképekről. Néhány képen Sid volt látható a
családjával, a lány ezeket sokáig nézegette.