- Mikor visszatértem Indiába, sok kihívással kellett szembesülnöm, de a
szívem mélyén biztos voltam a célomban. Olyan egyensúlyt akartam
teremteni az életemben, amilyenre se az apám, se a nagyapám nem volt
képes. A meditáció, a jóga és a testi és szellemi jólét – ezeket mindig
fontosnak tartottam. Üzleti sikerek, hogy legyen pénzem segíteni saját
magamon és másokon – nyilvánvaló volt, hogy erre is szükség van. Nem
számított, hogy egy apró, kétszobás lakásban laktam és dolgoztam a piactér
felett. A közösség részének éreztem magam, és a magam szerény módján
ugyan, de képes voltam segíteni másoknak. Ha sikerül elérni ezt a fajta
elégedettséget, akkor szerintem a céljaid elérésétől függetlenül a siker is
valószínűbben megtalál. - Az el nem köteleződés paradoxonja – vágta rá Serena.
- Nem sok ember érti meg.
Serena hosszan nézte a férfit, aztán a festményre mutatott a falon. - Itt lakott a családod?
- Igen, a festmény még a nagyapám idejében készült. Most is valahogy
így néz ki. Apránként, lassacskán helyreállítjuk, hogy újra a régi
pompájában tündököljön. - Fenséges látvány!
- A Négy Pavilon Palotája. A maga idejében csodálatos volt, most épp
csak lakható. Anyám egy éve visszaköltözött Delhiből, a Himalája
macskáival együtt. Ők most a családja. Épp úgy néznek ki, mint Rinpoche.
Kíváncsian néztem fel Sidre.
Delhi. Én is ott születtem, egy olyan család macskájaként, melyet
mindenki gazdagnak hitt, mégis hamarosan el kellett költözniük, és soha
többé nem hallott felőlük senki semmit. - Valahogy olyan természetesnek tűnik, hogy van az öledben egy
macska... - Ó igen, a macskák különleges teremtmények, nagyon érzékenyen
reagálnak az emberek hangulataira és energiáira... – Sid hirtelen témát
váltott. – Akkor reménykedhetem, hogy együttműködésünk végre beindul
és segíthetünk a fűszercsomagoknak meghódítani a világot?
Egy darabig a terítésről, beszállítói láncokról, online marketingről
beszélgettek, és a hírességekről, akik esetleg a nevüket adják majd a
termékekhez, de én tudtam, hogy a felszín alatt teljesen más érzelmek
kavarognak. Azon a különös délutánon, az ablakfülkéken keresztül
beszűrődő napsugarakban Sid és Serena mintha táncoltak volna.
blacktrush
(BlackTrush)
#1