A kutyák szemlátomást nagyon örültek, hogy a férfi pórázt tesz rájuk, és
elvezeti őket.
Néztem, ahogy elmennek, és legnagyobb meglepetésemre azt vettem
észre, hogy egyáltalán nem viselt meg a találkozás annyira, mint vártam.
Legyőztem a legmélyebb félelmeimet és rájöttem, hogy képes vagyok
megbirkózni a helyzettel. Erősebb voltam, mint gondoltam. Nem kis
megpróbáltatás volt, de sikerült megállnom a helyem két vérengző kutyával
szemben!
Ahogy tovább sétáltam, eszembe jutott valami, amit Őszentsége aznap
korábban mondott – hogy aki túl sokat foglalkozik önmagával, az saját
magának okoz szenvedést, és az aggodalmat és félelmet csak erősíti, ha
állandóan az én jár a fejében. Egyszerre azon kaptam magam, hogy
eltűnődöm: vajon néhány hete csak a kutyák miatt kötöttem ki csapdába
esve a fal tetején, fűszerektől bűzlő bundában, vagy azért, mert semmi
másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy mentsem az irhám? Jobban
jártam volna, ha nem mozdulok, és szembenézek az üldözőimmel? Lehet,
hogy az úgynevezett önfenntartás néha visszafelé sül el, és maga lesz a
fájdalom okozója?
Most, hogy sikerült elrettentenem a két fenevadat, a dombra felfelé
ballagva sokkal erősebbnek és magabiztosabbnak éreztem magam. Lehet,
hogy egy kistermetű, bizonyos testi problémákkal küszködő macska
vagyok, de a szívem egy hópárducé! Az engem kísértő sötét árnyékok soha
nem gondolták volna, mire vagyok képes! Én vagyok Szvámi, a Golden
Retrieverek Végzete!
Ludo háza az esemény tiszteletére igencsak takarosan festett. Az ereszek
alatt új, élénk színekben pompázó tibeti imazászlók lobogtak, számolatlanul
szórva az imákat a szélbe. Az újradíszített előtérben friss festék szaga
vegyült a levegőbe, és új felirat hirdette A Lefelé Néző Kutya Jógaiskoláját
a bejárat felett.
A teremben soha ennyi ember nem gyűlt még össze. A rendszeresen
odajáró jógik és joginik (Merrilee mínusz a szokásos laposüveg, valamint
Jordan és Ewing) mellett sokan mások is megjelentek, akiken látszott, hogy
talán még soha nem jártak itt, de kíváncsiak voltak, ki lehet Ludo beígért
titokzatos vendége. Felismertem néhány törzsvendéget a bisztróból és
McLeod Ganj lakóit, akik mellett gyakran elsétáltam az utcán. Még Ludo