Francnak be kellett vetni minden sármját – plusz lámájának, Geshe
Wangponak nem elhanyagolható mértékű rábeszélőképességét –, hogy Sam
beadja a derekát és kialakítsa a Himalája Könyvbisztró könyves részét.
- Figyelembe véve, hogy az 1950-es évekhez képest a ma az a jövő –
folytatta Sam vendégelőadója –, szeretné valaki elmondani a véleményét az
akkori jövőkép helyességéről?
A közönségben többen felkacagtak. A kivetítőn lévő képen egy
háziasszonyt lehetett látni, amint a bútort porolja le, míg kint a férje
antigravitációs autójával parkolt le, miután épp leereszkedett a repülő
autókkal teli égből, ahol az emberek hátán jet-pack volt. - A Bundesliga–frizura nem valami futurisztikus – jegyezte meg egy nő a
közönségből, amire még többen nevettek. - Azok a ruhák! – mondta másvalaki még nagyobb derültséget keltve. A
képen a nő a flanelszoknyában, férje pedig a drainpipe nadrágjában valóban
nem úgy nézett ki, mint bárki manapság. - És mi a helyzet azokkal a jet-packekkel? – kérdezte valaki.
- Ez igaz – értett egyet az előadó –, azokra még mindig várunk.
Végigment még jó néhány képen. - Ez jól mutatja, hogy mit gondoltak arról az emberek az '50-es években,
hogy milyen lesz a jövő. És amitől ezek a képek olyan bűbájosak, és nem
helytállóak, az nemcsak, ami rajtuk van, hanem az is, ami nincs. Mondják
meg, mi hiányzik például erről? – kérdezte, egy olyan képre mutatva, ami
egy 2020-as utcaképet ábrázolt, ahol mozgójárda szállította az utasokat.
Bármennyire is bele voltam merülve a csirkés vacsorámba, még én is
szürreálisnak találtam a kivetítőn lévő képet, de az okát nem tudtam
megállapítani. - Nincsenek mobiltelefonok – jegyezte meg valaki.
- Nincsenek női vezetők – mondta valaki más.
- Nincsenek színesbőrű emberek – tette hozzá egy harmadik.
- Nincsenek tetoválások – hallatszott hátulról, ahogy a közönség egyre
több és több dolgot vett észre.
Az előadó hagyott egy pár percet, hogy az emberek nézhessék a képeket. - Azt mondhatnánk, hogy a különbség aközött, ahogy az emberek az
1950-es években éltek és ahogy a jövőt képzelték az az, amire az emberek
akkoriban koncentráltak – antigravitációs autók, vagy éppen a futószalagos
mozgójárda. Úgy gondolták, hogy minden más ugyanolyan marad.
Kis szünetet tartott, amíg a közönség megemésztette, amit mondott.