- És te is megváltoztál.
- Igen? – kérdezte a lány. – Hogyan?
- Tele vagy...energiával. É-é-életörömmel.
Serena bólogatott. - Máshogy is érzem magam. Azon gondolkodtam, hogy mindazokban az
években, amikor Európa néhány legfelkapottabb éttermeit vezettem, nem
hiszem, hogy valaha is szórakoztam-e olyan jól, mint múlt szerdán. Soha
nem gondoltam, hogy ez majd ilyen nagy elégedettséggel tölt el.
Sam várt egy pillanatig mielőtt válaszolt. - Ahogy az a pszichológus mondta a múltkor, néha nehéz megmondani
előre, hogy mi tesz majd minket boldoggá. - Pontosan. Kezdek kételkedni abban, hogy valóban szeretnék-e vezető
séf lenni London egyik legfelkapottabb éttermében.
Samet néztem, ahogy a lány ezt kimondta, és változást vettem észre az
arckifejezésében. Felcsillant a szeme. - Ha visszamegyek és ugyanazt csinálom – folytatta Serena annak
valószínűleg ugyanaz lesz az eredménye. - Még több stressz és kiégés?
A lány bólintott. - Vannak persze előnyei is. De azok annyira különböznek attól, amit itt
élek át. - Gondolod, hogy a családnak és a barátoknak való főzés jelenti a
különbséget? – kérdezte Sam. Majd csintalan pillantással hozzátette: – Vagy
benne volt az is, hogy újraértelmezted a curryt?
Serena kuncogott. - Mindkettő igaz. Mindig is imádtam a curryt. Még ha ez soha nem is
lesz haute cuisine, nagyon szeretem, mert olyan sok íz van benne, és olyan
tápláló. De a múlt szerda még ezen felül is különleges volt az emberek
számára. - Egyetértek – mondta Sam. – Az egész helynek nagyon jó hangulata
volt. - Van valami nagyon kielégítő abban, amikor azt csinálhatod, ami fontos
neked, és ezt mások is értékelik.
Sam eltöprengett, majd letette a bögréjét, felállt a kanapéról és a
könyvespolchoz ment. Az osztrák pszichológus és holokauszt túlélő, Viktor
Frankl Az értelem keresése című puhafedeles könyvével tért vissza.
blacktrush
(BlackTrush)
#1