- Eszembe jutott valami arról, amit most mondtál – mondta, miközben
kinyitotta a könyvet az előszónál. – „Ne célozd meg a sikert." – olvasta. –
„Minél jobban megcélzod, annál inkább elvéted. A sikert, akárcsak a
boldogságot, nem lehet kierőszakolni; ezeknek mellékhatásként kell
bekövetkezniük, amikor valami magasztosabb célnak szenteljük magunkat,
ami túlmutat saját személyünkön."
Serena bólintott. - Érdekes, mert úgy gondolom, hogy valamilyen módon, pont erre jöttem
rá én is. – Egy pillanatra egymás szemébe néztek. – És elég furcsa módon.
Sam kiváncsivává vált. - Hogy érted?
- Igazából az indiai bankett ötlete akkor jött elő, amikor volt egy kis
időm Kusalival beszélgetni. És az csak azért adódott, mert megtaláltam
Rinpochet egy fal fogságában.
Sam tudott arról az estéről, amikor csapdába estem a fal tetején. Nagyon
sokat találgatták, hogy kerülhettem oda, de nem találták el. - Mondhatjuk, hogy az egész Rinpochenak köszönhető – mondta a lány,
miközben odaadóan rám nézett és megsimogatott. – Rinpoche, a katalizátor.
Mindketten nevettek, én meg arra gondoltam, hogy senki nem gondolta
volna – a legkevésbé én –, hogy ilyen eseményláncolatot indít el az, hogy
azon a hétfő délutánon úgy döntöttem, hogy nem jobbra, hanem balra
fordulok, miután kiléptem a bisztróból. Ahogy azt sem tudta egyikünk sem,
hogy mi vár még ránk. Mert később kiderült, hogy ami eddig történt, az
csak a kezdete volt egy sokkal nagyobb jelentőségű történetnek – amiben
nagyon sok boldogságban volt részünk, a dolgok nem várt, de felemelő
mellékhatásaként.
Kiszámíthatatlan? Bizonyára. Felvillanyozó? Kétségtelenül!
blacktrush
(BlackTrush)
#1