De ezen a reggelen megijedtem, hogy mit csinál a hálószobánkkal. Az
egyik beosztottja éppen tárgyakat gyűjtött össze mosásra amikor Chogyal
odamutatott a bézs színű flaneltakarómra, ami a padlón volt egy szék alatt.
- Azt is! – mondta. – Már hónapok óta nem volt kimosva.
Valóban nem – szándékosan! És nem is lenne, ha Őszentsége
rendelkezhetne róla.
Fájdalmasan felnyivákoltam.
Chogyal odafordult, és meglátta, ahogy könyörgő kifejezéssel a
szememben ülök az ajónyílásban. Minden jószívűsége ellenére, Chogyal
nem értett olyan jól a macskák nyelvén. Ellentétben a dalai lámával, aki
azonnal tudta volna, hogy mi a bajom, ő csupán általános letörtségként
értelmezte a nyávogásom. Lehajolt, a karjába vett és elkezdett simogatni. - Ne aggódj, DLM – mondta megnyugtatóan, hivatalos megnevezésemet
használva, ami a dalai láma macskájának a rövidítése volt. Abban a
pillanatban a takarító megragadta a takarót és eltűnt vele a mosókonyha
irányába. – Minden visszakerül, teljesen tisztán, előbb, mint hogy
észrevennéd.
Nem fogta fel, hogy pont ez volt a probléma. Nem éreztem jól magam a
karjában, még a karmomat is kieresztettem, hogy mutassam, hogy nem
vagyok jó kedvemben. Néhány kellemetlen perc után letett. - Macskák – rázta meg a fejét elégedetlenül, mintha semmi okom nem
lett volna rá, hogy ideges legyek.
Visszatértem az ablakpárkányra, elkeseredetten lógattam le a farkam,
amikor észrevettem, hogy milyen kellemetlenül világos és napos idő lett.
Odakint hangosan énekeltek a madarak, és a fenyőfák illata olyan erős lett,
mint a fürdőszobai fertőtlenítő szaga. Hogy nem látta Chogyal, hogy mit
tesz? Hogy nem vette észre, hogy elrendelte az egyetlen élő kapcsolat
felszámolását a legdrágább kiscicához, aki valaha élt, az én kedves
Kispárducomhoz...
Négy hónappal ezelőtt, egy szemtelenül jóképű, bár végső soron nem
hozzám illő sikátor-macskával való románcom eredményeképp négy
gyönyörű kiscicának adtam életet. Az első három már a világra jöttekor
olyan volt, mint az apja: sötét, nagy és hím. Igazából általános csodálatot
keltett, hogy cirmos cicák ilyen élénk példányai kerülnek elő az én kicsi,
törékeny és kellemesen bolyhos testemből. A negyedik és utolsó cica