David Michie - A dorombolás művészete

azonban minden szempontból igazi anyja-lánya volt. Utolsóként landolt
Őszentsége ágytakaróján az egyik hajnalon, és olyan kicsi volt, hogy még
egy kanálban is elfért volna. Eleinte mindannyian aggódtunk a túléléséért,
és én a mai napig meg vagyok győződve róla, hogy csak a dalai lámának
volt köszönhető, hogy megúszta.
A tibeti buddhisták szerint Őszentsége nem más, mint Csenrézinek, A
Szeretet Buddhájának a megtestesülése. A kedvessége határtalan, mégsem
éreztem soha olyan erősnek a szeretetét, mint akkor, azon a sötét órán,
mikor az újszülött kölyköm, egy rózsaszín, csupa-ránc apróság, épp csak
néhány fehér pelyhecskével, az életéért küzdött. Őszentsége vigyázott ránk,
és közben egy mantrát mormolt. Ahogy minden figyelme ránk és csakis
ránk irányult, miközben a kicsi végre magához tért a születés
megpróbáltatásaiból, úgy éreztem, semmi rossz nem történhet velünk.
Elárasztott minket Buddha szeretete és jósága.
Mikor a kölyök elküzdötte magát az egyik emlőmig és szopni kezdett,
olyan volt, mint amikor egy gyilkos vihar után újra kisüt a nap. Őszentsége
védelmében minden jóra fordul.
Már hetekkel azelőtt, hogy a kicsik megszülettek volna, híre ment a
vemhességemnek. Őszentsége hivatalába csak úgy áradtak a levelek,
mindenki kismacskát szeretett volna, az udvar túloldalán lévő Namgyal
kolostor szerzetesei éppúgy, mint az Indiában és a Himalája hegyei közt élő
barátok és támogatók, de még Madridból, Los Angelesből, sőt, Sydneyből
is voltak jelentkezők. Ha az alom akkora lett volna, gyakorlatilag a világ
összes földrészére jutott volna az utódaimból.
Az első hetekben a kölykök törékenyek és magatehetetlenek voltak, egy
hónap elteltével azonban a három rosszcsont kis kandúr már a
macskakonzervet kóstolgatta. A kislány sokkal apróbb volt, mint testvérei,
őt még szoptatnom kellett. Alig nyolc hét telt el, de a kandúrokkal már nem
lehetett bírni, felmásztak a függönyökön, szélvészként söpörtek át
Őszentsége lakosztályán és rávetették magukat a gyanútlan járókelők
bokájára.
Ha fontos vendég érkezett, a lakosztályt muszáj volt macskamentessé
tenni. A kimondottan intelligens, de gyakorlati téren kissé ügyefogyott
Chogyal négykézláb kotorászott fürge fiaim után. Az idősebb, magasabb és
világi dolgokban jártasabb Tenzin saját stratégiát dolgozott ki: előbb
ünnepélyesen levette a zakóját, aztán kizsuppolta a kismacskákat aktuális
rejtekhelyükről, és akkor csípte el őket, amikor a legkevésbé számítottak rá.