elkerülni őket. De ha a légzés segítségével jutunk túl rajtuk, sokkal
hasznosabb válaszokat adhatunk rájuk.
- A harag vagy az elkerülés soha sem lehet hasznos? – kérdezte Ewing,
egy idősebb amerikai, aki már időtlen idők óta McLeod Ganj lakója volt.
Néha ellátogatott a Himalája Könyvbisztróba, ahol azt pletykálták róla,
hogy valamilyen tragédia miatt el kellett hagynia szülőföldjét, így került
Indiába. Hosszú évekig ő volt az Új Delhi Grand Hotel zongoristája. - A reakciók automatikusan, megszokásokból fakadnak – magyarázta az
oktató. – A válasz viszont mindig átgondolt. Ez a különbség. Az a fontos,
hogy megteremtsük a helyet ahhoz, hogy túlléphessünk a megszokáson, és
befogadhassuk, ami azon túl van. A megszokott dolgok ritkán válnak
hasznunkra. A harag soha nem tekinthető felvilágosodott válasznak. Lehet,
hogy valaki mérges – például úgy tesz, mintha haragudna, mert nem akarja,
hogy a gyereke a tűz közelébe menjen. De ez nagyon messze van a valódi
haragtól. - Az a gond – kezdte egy magas indiai férfi, aki Serena mellett ült hogy
akkor is belerögzülünk a komfortzónánkba, mikor már nem is érezzük
igazán komfortosnak. - Ragaszkodunk a megszokásainkhoz – sietett egyetérteni Serena – és
görcsösen kötődünk azokhoz a dolgokhoz, amik valaha boldoggá tettek,
pedig már rég nem okoznak örömet.
Meglepetten néztem rá. Eszembe jutott a bézs gyapjúpokróc és hogy
mostanra milyen szomorúvá vált számomra a Kispárduccal a pokrócon
eltöltött boldog órák emléke. - Sántidéva, az indiai buddhista bölcs azt mondja, hogy amikor éles
pengéről mézet nyalogatsz, mindig nagyobb árat fizetsz, mint amennyit az
édes íz a szádban megér – mondta Ludo. - De honnan tudjuk, mikor válik haszontalanná az, aminek nem is olyan
régen még örültünk? – kérdezte Serena.
Ludo szemei, ahogy a lányra nézett, olyan tiszták voltak, hogy szinte
ezüstösnek tűntek. - Akkor válnak haszontalanná, mikor szenvedést okoznak – hangzott a
válasz. – A szenvedés a nyugati nyelvekben abból a latin szóból származik,
melynek jelentése cipelni. A fájdalom néha elkerülhetetlen, de a szenvedés
nem. Képzeljük el, hogy boldog kapcsolatban élünk valakivel, akit aztán
elveszítünk. Nyilván fájdalmat fogunk érezni, ez teljesen természetes. Ha