becsülik az értékét"; „minden jelentős piacon jelen van"; „a híres skót
kockás egyenruha"; „az ínyenc hamburger kitalálója"; „elkötelezettség a
minőség mellett" és így tovább.
- És tényleg ő az? – kérdezte Serena.
Sam alaposan megnézte a fényképet, mielőtt ismét a kávézó vendégére
pillantott volna. - A mi emberünknek... mintha kisebb lenne a tokája.. j
Serena a fejére csapott. - Dr. Szike!
- Tudsz róla, mennyit ivott nálunk az utóbbi napokban? – kérdezte Sam.
- Ez a mi szakmánkban foglalkozási ártalom.
Sam merően a lányra bámult. - De mit csinál itt McLeod Ganjban?
- Pont azt akartam volna megnézni... – átnyúlt Sam felett, valamit
begépelt, és bólogatva olvasta az előbukkanó oldal tartalmát. - Igen, ez az. Ez akkor történt, mikor eljöttem Londonból. Ötszáz millió
dollárt vett ki a bankból. - Mi... Az a fickó ott a kávézóban? – lehelte Sam.
- Ő bizony. – Serena megszorította Sam karját mielőtt ellépett volna a
könyves pulttól, hogy újabb diszkrét pillantást vessen a vendégre, aztán
bólintott. - Napokig erről beszélt egész London. Ez minden vállalkozó álma. Egy
átlag vendéglátós el sem tud képzelni ennyi pénzt. Az emberek egyik fele
imádta, a másik fele meg gyűlölte érte. - És te?
- Én imádtam, már hogyne imádtam volna! Csodálatos, amit elért. Egy
olyan területen dolgozott, amiről eleve mindenki azt gondolja, hogy nem
lehet minőségi szolgáltatást nyújtani benne, mégis olyan terméket hozott
létre, ami tényleg különleges volt. Az emberek szerették, és egyre
népszerűbb lett. Egy rakás pénzt keresett, ez igaz, de a gazdagság húszévnyi
embertelenül kemény munkába került! - Akkor is fura a pasas! – csóválta a fejét Sam.
- Azért, mert egy nap többször bejön?
- Nem csak azért. Órákat tölt az internet shopban.
Most Serenán volt a a meglepődés sora. A szinte kizárólag helyi
igényeket kiszolgáló internet shop egy piszkos, zsúfolt, sötét lyuk volt.