- Minden reggel látom bemenni. – Sam a bisztró felett lakott, és ablakai
az utcára néztek. – Már reggel nyolckor ott van, és onnan jön át hozzánk.
Gordon Finlay egy hét múlva már törzsvendégnek számított a Himalája
Könyvbisztróban. Néhány reggel előfordult, hogy mégse jött, ilyenkor a
hátsó pamlag furcsán üresnek tűnt. Az első ilyen alkalommal látták, hogy a
feleségével együtt bemászik egy teherautóba, amelyik egész napos túrákra
vitte a turistákat a környező vidéken. Másodjára egy pincér azt mesélte,
hogy látta Amrittal beszélgetni. Amrit azon kereskedők egyike volt, akik
üzleteiket az utcára lógó telefonhuzalok kaotikus hálózatának árnyékában
bonyolították.
A kereskedők közül a gyanús külsejű serpenyőjéből nem túl sok sikerrel
sült tésztát áruló Amrit volt a legrongyosabb, a legfiatalabb és a legkevésbé
népszerű. Nehéz volt megérteni, mit lát Gordon Finlay az örökké zilált
fiatalemberben. De mikor egy nap Finlay a tízóraira és az ebédre
megszokott borát is kihagyta, Kusali kinézett az ablakon, és látta, hogy
Amrit többé nincs a bódéjánál.
A rejtély másnap oldódott meg, mikor Amrit élénk sárga-piros mintás
kabátban és sapkában újból felbukkant a standján, a megszokott szénfekete
serpenyő helyett egy ezüstösen ragyogó barbecue wokkal. Feje felett a
Happy Chicken logó körül hetyke zászlókat lobogtatott a szél. Miközben az
egyre hosszabb sorban álló kuncsaftok számára a csirkemelleket forgatta a
tűzön, Gordon Finlay az elmaradhatatlan krémszínű kabátjában ott állt
mögötte, és utasításokat osztogatott.
Pontban 11-kor Finlay már a kávézóban volt.
Egyre vadabb találgatások kaptak szárnyra arról, mit akarhat Gordon
Finlay McLeod Ganjban. Csak nem ebből a szerény himalájai kisvárosból
akarja elindítani a legújabb globális gyorsétterem-láncot... Miért pont ide
jött, ha csak inni akar? Hát nem jobb lenne ehhez Olaszország vagy Dél-
Franciaország? És mégis mit művel órák hosszat az internet shopban, mikor
sokkal kényelmesebben használhatná a világhálót a saját szállodai
szobájából?
Örömmel árulom el, kedves olvasóm: jelentős szerepem volt abban, hogy
mindezen kérdésekre és még sok másikra végül választ kaphattunk. Mint
oly' sok más esetben, mikor az életemben valami igazán izgalmas történt,
most sem csináltam semmit szándékosan. Nem kellett több mint a