Serena próbálta megnyugtatni.- Volt egy épp ugyanilyen cicánk – mutatott rám Mrs. Finlay. – Ahogy
erre a macskára néztem, minden az eszembe jutott. Skóciában töltött éveink
során Zafír volt a mindenünk. Minden éjjel az ágyunkon aludt... - Nyelt egyet. – Akkoriban minden más volt.
Megérkezett egy pincér egy pohár vízzel. Mrs. Finlay ivott egy kortyot. - Ezek a macskák tényleg különlegesek! – hagyta rá Serena és rám
pillantott.
De Mrs. Finlay nem figyelt rá, az asztalt bámulta, miközben letette a
poharát, mintha transzban lett volna. Úgy tűnt, eljött a vallomástétel ideje. - Gordon – tudja, a férjem – gyűlöl itt lenni.
Ezt úgy mondta, mintha valami szörnyű titoktól szabadult volna meg.
Serena várt egy percet, és csak utána szólalt meg. - Ez nem szokatlan. Aki nyugatról érkezik Indiába, sokszor nem tudja,
mire is számítson, és valósággal sokkot kap.
Mrs. Finlay a fejét rázta. - Nem erről van szó. Mindketten ismerjük Indiát.
- Most először nézett Serenára. – Gordon már sokszor volt itt, éppen
ezért döntöttünk úgy, hogy az első pár nyugdíjas hónapunkat itt fogjuk
tölteni. Csak egy gond van... hogy nem megy.
Úgy tűnt, Mrs. Finlay erőt merít Serena együtt érző jelenlétéből, mert
kevésbé megtört hangon folytatta. - Akkora sikere volt, tudja, mikor huszonvalahány évnyi munka után
eladta az üzletet... Gordon mindig is nagyon keményen dolgozott. Nagyon
eltökélt ember. El sem tudja képzelni, micsoda áldozatokat hozott. Éveken
keresztül napi 18 órában húzta az igát. Soha nem ment szabadságra. Mindig
korán el kellett mennie a szülinapi bulikról és családi ünnepekről. „Hidd el,
egy nap ez mind megtérül." – ezt szokta mondogatni. „Korán nyugdíjba
megyek majd, és akkor aztán nekilátunk élni!" – Végig ebben hitt. És én is
elhittem. Nem számított, mi mindenről mondunk le. Majd boldogok
leszünk, mikor...
Egy pillanatra eltűnődött, aztán újból belefogott. - Az első pár hétben minden remekül ment. Gordon egészen
megváltozott, azt csinálhatott, amit akart. De ez csak átmeneti állapot volt.
Egy olyan világban találta magát, ahol nem keresik állandóan telefonon,
nem üzennek rá folyton, és nem kell értekezleteket tartani. Nem kellett
döntéseket hoznia. Senkit nem érdekelt, mit gondol. Mint amikor olyan