David Michie - A dorombolás művészete

(BlackTrush) #1

  • Lobsang! – üdvözölte Serena meleg hangon, és előrelépett hogy
    megölelje a szerzetest. Lobsang gyakori látogató volt a könyvesboltban,
    ahol számos buddhista kötet és egyéb tudományos mű közül válogathatott.
    Dharamsalában korábban nem volt ilyen bámulatos könyvválaszték. Mivel
    Serenával régi barátok voltak, a lány ragaszkodott hozzá, hogy Lobsang
    mindig a lehető legnagyobb árengedményt kapja.
    Mióta kiskamaszként megismerkedtek Mrs. Trinci konyhájában, ahol
    együtt dolgoztak, messze sodorta őket egymástól az élet. Serena Európába
    utazott, a fiatal korától éles eszéről és kivételes nyelvi képességeiről híres
    Lobsangot pedig felvették a Yale-re, ahol szemiotikát tanult. Miután
    visszatért Indiába, a dalai láma tolmácsaként dolgozott, de más területeken
    is megmutatkozott a tehetsége. Mindenki elismerte, hogy van valami
    megnyugtató a személyében, ami másokra is azonnali hatással volt. A
    jelenlétében sokan hátradőltek a székükben, válluk görcsös tartása
    megereszkedett, sőt, öntudatlanul el is mosolyodtak.

  • Azt terveztük Sammel, hogy megiszunk egy forró csokoládét.
    Csatlakozol hozzánk? – kérdezte Serena.
    Hiába volt Lobsang mindig olyan nyugodt, Serena közelében mindig
    valami változást láttam rajta. Úgy tűnt, kimondottan szórakoztatónak találja
    a lány társaságát.

  • Jól hangzik! – mondta lelkesen, miközben követte Serenát a
    kanapékhoz.
    Nem sokkal ezután Kusali forró csokoládét hozott az embereknek és egy
    adag kutyatápot a többieknek. Utóbbit nem tette le rögtön, hogy így is
    fokozza a kutyák kétségbeesett vágyakozását, de végül persze kegyesen a
    földre helyezte a tányért. Annak csendülése kiváltotta a szokásos pavlovi
    reflexet. Marcel és Kyi Kyi őrülten tülekedve nyomultak be a
    könyvesboltba.
    Jómagam leugrottam a könyvespolcról, kinyújtóztattam hátsó lábaimat,
    sorban kimeresztve karmaimat, aztán átvágtam a szobán és kecsesen
    felugrottam a kanapéra Serena és Lobsang közé. Lobsang szembefordult
    Sammel.

  • DLM igazán szerencsés, hogy gondoskodtok róla, főleg olyankor,
    amikor Őszentsége nincs idehaza – jegyzete meg Lobsang, miközben
    Serena előre hajolt és tejet töltött a tálkámba.

  • Örülünk, hogy nálunk lehet! – mondta Serena és megcirógatott. – Nem
    igaz, Rinpoche?

Free download pdf