Még nem tette le a tálkát, ezért felugrottam az asztalra és nekiláttam
kilefetyelni belőle a tejet.
- Felengeditek a macskát az asztalra? – kérdezte Lobsang, akit láthatóan
szórakoztatott a pimaszságom. - Általában nem – mondta Serena, és elnézően rám mosolygott.
Egy darabig a három ember azt figyelte, ahogy érzékien dorombolva
végzek a tejjel. Vajon a macskák kiváló telepatikus érzéke mondatja velem
azt, hogy Sam nem örült Lobsangnak, aki megzavarta szokásos esti
együttlétüket, vagy csak képzelődtem?
Serena érdeklődött Lobsang jelenlegi munkája felől, ő pedig elmesélte,
hogy kommentárokat fordít Pabongka rinpoche egyik ezoterikus
szövegéhez. Ezután a napi ügyes-bajos dolgok kerültek terítékre. Serena
beszámolt a találkozásáról Mrs. Finlay asszonnyal, és arról, hogy Mr.
Finlay rengeteg munkával elért álma a korai visszavonulásról hogyan vált
rémálommá.
Ahogy Lobsang a történetet hallgatta, látszott, ahogy az együttérzés
mégis csak áthatol áthatolhatatlan nyugalmán. - Nem sokan vannak köztünk, akik nem követik el ugyanezt a hibát –
mondta végül. – Mindenki ebben hisz. Nyugdíjba megyek, és nem lesz
nálam senki boldogabb. Mikor ennyi meg annyi pénzem lesz. Mikor elértem
ezt meg ezt... – Mosolyogva eltűnődött a gondolat abszurditásán. –
Létrehozzuk a saját babonáinkat, aztán rávesszük magunkat, hogy higgyünk
bennük. - Babonákat mondott? – lázadozott Sam.
Lobsang bólintott. - Amikor kapcsolatba akarunk hozni két dolgot, aminek egyébként
semmi köze egymáshoz, mint amilyen pl. a kéményseprő és a szerencse,
vagy a fekete macska és a balszerencse.
Pontosan ebben a pillanatban néztem fel rá a tálkámból. Ezen mind a
hárman nevetni kezdtek. - Vagy a Himalája macska és a különleges szerencse.
Tovább lefetyeltem, miközben Lobsang folytatta. - Amikor elkezdjük azt hinni, hogy a boldogságunk egy bizonyos céltól,
személytől vagy életstílustól függ, akkor babonások vagyunk. - Itt vannak ezek a polcok – bökött Sam a háta mögé – telis tele
könyvekkel, melyek a céltudatosságról, a pozitív gondolkodásról és a jólét
eléréséről szólnak. Azt mondja, az összes szerző téved?