David Michie - A dorombolás művészete

(BlackTrush) #1
Lobsang kuncogott.


  • Ugyan, dehogy. Nagyon hasznos, ha az embernek vannak céljai, és van
    oka annak, amit cselekszik. De soha nem szabad azt hinnünk, hogy a
    boldogságunk a célok megvalósulásától függ. A kettőnek nem sok köze van
    egymáshoz.
    Csend támadt, amíg Serena és Sam ezen gondolkodott. Csak a
    lefetyelésem hallatszott, és a kutyák szimatolása, ahogy az asztal alatt
    morzsák után kutattak.

  • Ha a boldogság csakugyan valamilyen tárgytól, elért eredménytől vagy
    emberi kapcsolattól függene, akkor azonnal boldogok tudnánk lenni, ahogy
    megszerezzük a kérdéses dolgot. Biztosan ti is tudtok mondani ilyet! Az a
    legszomorúbb az egészben, hogy amíg azt hisszük, hogy csak akkor
    lehetünk boldogok, ha megszerzünk valamit, nem tudunk boldogok lenni itt
    és most. Pedig csak itt és csak most lehet az ember boldog. Nem lehetünk
    boldogok a jövőben, hiszen az még nem létezik.

  • És amikor mégis eljön a jövő – mondta erre Serena – rájövünk, hogy
    amiről azt hittük, hogy majd boldoggá tesz, egyáltalán nem tesz olyan
    boldoggá, ahogy élképzeltük. Gordon Finlay az élő példa.

  • Pontosan! – bólintott Lobsang.
    Sam ültében fészkelődni kezdett.

  • Csináltak erről nem is olyan régen egy idegélettani kutatást. A siker
    kudarca azt hiszem ez volt a címe. A cél elérésének örömét hasonlította
    össze a megvalósult cél örömével. A cél elérésnek öröme, vagyis az a
    pozitív érzés, amit a céljuk eléréséért dolgozó emberekre jellemző, sokkal
    intenzívebb volt, és hosszabb ideig hatott, mint a megvalósult cél felett
    érzett öröm, ami csak rövid megkönnyebbülésként jelentkezett. Mindezt
    persze az agyi tevékenységekre vonatkoztatva vizsgálták.

  • Talán azért, mert ha megszerezzük, amit szeretnénk, rögtön felmerül
    bennünk a kérdés, hogy „Ennyi az egész?" – vélte Serena.

  • Az utazás fontosabb, mint az úti cél – fogalmazta meg Lobsang.

  • Épp ezért gondolkodom egyre többet azon, tényleg visszamenjek-e
    Európába – mondta Serena.

  • Esetleg maradnál? – kérdezte Lobsang reménykedve. A lány ránézett és
    ő nem kapta félre tekintetét, végül Serenának kellett elfordítani a fejét.

  • Az indiai banketten kezdődött – magyarázta Serena.

  • Akkor jöttem rá, mennyire boldoggá tesz, ha olyan embereknek
    dolgozom, akik értékelik a munkámat, azok helyett, akik csak azért mennek

Free download pdf