- Jó volt, hogy végig vele tudtam lenni – igyekezett Franc ismét magához
ragadni a társalgás fonalát.
Bár a viszonya az apjával nem volt felhőtlen Geshe Wangpo láma kitartó
biztatására mégis hazatért hozzá. Mint a Namgyal kolostor főlámáinak
egyike, Geshe Wangpo nem tűrt ellentmondást, ha arról volt szó, mennyivel
többet érnek a tettek, mint a szavak, és milyen sokkal fontosabbak a többiek
mint mi magunk. - Örülök, hogy Geshe Wangpo rávett a hazatérésre. Apámmal végre
sikerült lerendezni... - Jó nagy temetés lesz! – szakította félbe egy idősebbnek tűnő hang a
háttérből, akinek a tulajdonosát nem lehetett azonosítani. - Nagyon nagy temetés! – vetette közbe valaki, akit láthatóan
lenyűgöztek az esemény méretei.
A képernyőt ismét Beryle alakja töltötte be. - Több mint kétszázan jönnek el, hogy búcsút vegyenek tőle. Most ez a
legfontosabb, nem igaz? Hogy tovább tudjunk lépni. - Tovább kell lépni! – morajlott egyetértőén a rokonok kara.
- De apa egyszerű szertartást akart a krematóriumban – próbálkozott
Franc.
Beryle ezt meg se hallotta. - A temetés az élőknek szól! – jelentette ki. – Különben is katolikus
család vagyunk. Illetve – és itt merően Francra nézett – a többségünk
katolikus. - Égi temetés, mi? Hát mi nem hagyjuk a halottainkat valami hegyen! –
nyilatkoztatta ki az előbbi reszelős férfihang.
Franc a fejét rázta. - De hiszen nekem eszembe se jutott...
Egy aszott, ősz hajú, véreres szemű és hiányos fogsorú alak rárepült a
számítógépre. - Ti buddhisták ebben hisztek, nem? – kérdezte a jelenés. –
Feldaraboljátok az embereket, és megetetitek őket a keselyűkkel! Hát azt
már nem! - Ez itt Mick bácsi – igyekezett Franc frissíteni , az információinkat.
Mick bácsi jó darabig a képernyőt vizslatta, mielőtt ismét Francra támadt
volna. - Hiszen ezek nem is indiaiak!
blacktrush
(BlackTrush)
#1