Előszó
Ó, édes istenem, végre itt vagy, bár beletelt egy kis időbe, ha nem
sértelek meg! Az a helyzet, kedves olvasóm, üzenetem van a számodra.
Nem mindennapi üzenet, és semmiképp sem egy hétköznapi embertől. Mi
több, legmélyebb, személyes boldogságodról van szó.
Semmi szükség megfordulnod, hogy ki áll mögötted. Ez az üzenet
valóban Neked szól.
A világon nem mindenki pillanthat bele ebbe a könyvbe – csak az
emberiség egy elhanyagolható kisebbsége. Ne hidd, hogy ez pusztán a
véletlen műve, hogy most ezeket a sorokat olvasod az életednek pont ebben
a szakaszában. Csak a különleges karmával rendelkező olvasók fogják
megérteni, amit mondani szeretnék. Olyan olvasók, akik különleges
kapcsolatban vannak velem.
Vagyis inkább velünk.
Tudod, a dalai láma macskája vagyok, és az üzenet, amit át szeretnék
adni neked, nem mástól jön, mint magától Őszentségétől.
Hogyan tehetek ilyen abszurd ígéretet? Teljesen elment az eszem? Ha
megengeded, hogy virtuálisan összegömbölyödjek az öledben,
elmagyarázom.
Minden macskabarát életében eljön az a pont, amikor szembe kell néznie
a dilemmával: hogy mondja meg kedves barátjának, hogy elutazik? És
nemcsak egy hosszú hétvégére.
Az, hogy az emberek pontosan hogyan közlik kedvencükkel a közelgő
távollétüket, nagy jelentőséggel bír a számunkra. Vannak olyan macskák,
akik szeretik, ha ennek sok előjele van, hogy agyban is felkészülhessenek a
változásra. De vannak, akik jobban kedvelik, ha a hír úgy érkezik, mint
derült égből a villámcsapás: mire észreveszed, hogy mi is fog történni, már
túl is vagy rajta.