David Michie - A dorombolás művészete

Érdekes módon gazdáinknak veleszületett képessége van megérezni,
hogy melyik típusba tartozunk, és ennek megfelelően vagy hetekkel
távozásuk előtt már duruzsolnak a cicájuk fülébe, vagy mindenféle előzetes
bejelentés nélkül hozzák elő az utált macskahordozót.
Ahogy az lenni szokott, én a legszerencsésebb macskák közé tartozom,
mert amikor a dalai láma elutazik, a hétköznapok gyakorlata nem sokat
változik itt, Namgyalban. Napom egy részét ugyanúgy Őszentsége első
emeleti ablakpárkányán töltöm, ahonnan remek a kilátás és maximális
felügyeletem alatt tarthatom a dolgokat minimális energiabefektetéssel.
Némi időt Őszentsége asszisztenseinek irodájában is töltök, és akkor még
ott van a szokásos sétám a Himalája Könyvbisztró lenyűgöző környezetébe,
ahol kellemes csábításoknak vagyok kitéve.
Mégis, ha Őszentsége nincs itt, az élet nem ugyanolyan. Hogyan is
írhatnám le, milyen a dalai láma közelében lenni? Egész egyszerűen:
rendkívüli. Attól a pillanattól kezdve, hogy a szobába belép, minden
jelenlévőt megérint szívből jövő boldogságának energiája. Bármi más is
történjék éppen az életedben, bármilyen tragédiával vagy veszteséggel
kelljen szembenézned, addig, amíg Őszentségével vagy, átéled azt az érzést,
hogy valahol mélyen, minden rendben van.
Ha nem tapasztaltad volna még meg: olyan ez, mintha egyszer csak egy
olyan énedre ébrednél, aki mindvégig ott volt, mint egy földalatti folyó,
csak eddig észrevétlen maradt. Ahogy meglátod ezt a dimenziót, nemcsak a
mélységes békét találod meg magadban, de talán egy pillanatra saját
sugárzó, határtalan tudatodra is ráébredsz, akit áthat a szeretet.
A dalai láma úgy lát bennünket, amilyenek valójában vagyunk, és
visszatükrözi ránk valódi természetünket.
Ezért van az, hogy olyan sokan egyszerűen elolvadnak a jelenlétében.
Láttam már fontos, feketeöltönyös embereket sírni attól, hogy pusztán
megérintette a karjukat. A világ nagy vallási vezetői sorakoznak fel, hogy
találkozhassanak vele, majd ismét beállnak a sorba, hogy még egyszer
láthassák. Láttam már kerekes székes embereket, ahogy örömkönnyekben
törnek ki, mert Őszentsége bement a tömegbe, hogy megfogja a kezüket. A
dalai láma emlékeztet minket a legjobb énünkre, amik lehetünk. Van ennél
nagyobb ajándék?
Így már értheted, kedves olvasó, hogy bár ugyanazt a kényelmes és
megkülönböztetett életet élem akkor is, amikor a dalai láma úton van,
sokkal jobban örülök annak, ha itthon van. Őszentsége tudja ezt, ahogy azt