David Michie - A dorombolás művészete

polcokon, de leginkább a számítógépe mögött gubbasztott a pultnál. Hogy
pontosan mit csinált, az rejtély volt számomra. Mikor Serenával a
munkájáról beszélt, gyakran használt olyan kifejezéseket, mint például
leltárprogram, kiadói katalógus vagy épp könyvelőszoftver. Sokszor
tréfálkozott, hogy ő voltaképp igazi kocka, aki csak a billentyűzet mögött
érzi igazán jól magát.
De ennyi ideig? És minden áldott nap? Minél többet tűnődtem ezen,
annál kíváncsibb lettem, mit fogok találni a lépcső tetején.
Az nem volt kétséges, hogy Samnek érdekesen működött az agya.
Sokszor mondták rá, hogy kiváló gondolkodó, többnyire olyan
beszélgetések után, melyek témája a tibeti szimbólumok spontán
megjelenése volt a barlangok falán, vagy Jézus és Buddha életében és
tanításaiban fellelhető hasonlóságok. Nagyon izgatott, vajon a lakása
hasonlóan érdekes lesz-e.
Még akkor is a lehetőségeket latolgattam, mikor végre felértem a lépcső
tetejére. Láttam, hogy senki nem számít a megjelenésemre, ezért óvatosan
előrébb araszoltam, és átpréseltem magam az ajtó és az ajtófélfa között. Egy
tágas szobába kerültem, ahol alig volt néhány bútor. A hófehér falakat nem
díszítette semmi, egyetlen képet sem láttam sehol. Baloldalt egy franciaágy
állt, rajta kifakult kék takaró. Jobbra a falon két zsalugáteres ablak nyílt.
Szemben egy asztalt pillantottam meg, rajta három nagy méretű monitorral.
Sam az asztalánál ült, nekem háttal, körülötte a padlót kábelek és
számítógépes kellékek borították.
Hát így tölti Sam az estéit? Feláll a földszinti székéből, csak hogy
leülhessen az emeleti székébe? Az egyik sarokban egy babzsák árválkodott,
de egyébként semmi nem utalt arra, hogy Sam a számítógépen kívül bármi
mással töltené az idejét. Épp egy videókonferencia közepébe csöppentem, a
monitorokon láthattam a résztvevők miniatűr képeit. Emlékeztem arra a
beszélgetésre, mikor Sam elmagyarázta Serenának, hogy csak így tudott
kapcsolatban maradni a szerzőkkel, némelyiket még arról is meg tudta
győzni, hogy indiai utazásaik során ugorjának be a boltba egy beszélgetésre
vagy a könyveiket szignálni.
Samet teljesen lefoglalta a beszélgetés, ezért úgy döntöttem, alaposabban
körülnézek. Észrevettem egy kupacnyi apró, gömbölyű, neonsárga valamit.
A sportműsorokból rögtön rájuk ismertem: golflabdák! Mellettük az ajtónak
támasztva egy golfütő állt.