többnyire lent étkezett a bisztróban. A szemétben csak néhány üres sörös
doboz és egy jégkrémes papír volt. Semmi érdekes.
Körbesétáltam, hátha találok más szobákat is, (nem találtam) mikor
egyszer csak meghallottam, hogy a konferenciahívás egyik résztvevője azt
mondja:
- A pszichológia még mindig fiatal tudomány. Freud alig több mint 100
éve alkotta meg a pszichoanalízis kifejezést! A pszichológia azóta jobbára
azzal foglalkozik, hogy a súlyos mentális problémákkal küzdőkön
segítsen.Csak mostanában látni olyan törekvéseket, mint a „pozitív
pszichológia", aminek nem az a célja, hogy valakit mínusz tízről a nullára
hozzon, hanem hogy sikerüljön az embereknek a nulláról a plusz tízre jutni. - Hogy teljesen kihasználhassuk a lehetőségeinket! – szólt közbe valaki.
- Hogy elérhessük a legtermékenyebb állapotunkat! – tette hozzá egy
újabb hang. - Én csak azt nem értem – mondta erre Sam –, hogy annyi kutatással
töltött évtized után hogyhogy még mindig nem tudjuk mi a boldogság
képlete.
Erre már hegyezni kezdtem a fülem. A boldogság képlete? Ez jellemző
volt Samre, aki folyton programokkal, kódokkal, és algoritmusokkal volt
elfoglalva. Mintha bizony a boldogságot egy sor tudományos adattal ki
lehetne fejezni... - Voltaképp létezik egy ilyen egyenlet – mondta az a férfi, aki a monitor
központi helyét foglalta el. – De mint minden képlet, ez is igényel némi
magyarázatot.
Most komolyan? Nem voltam benne biztos, hogy a dalai láma tudott-e
ilyen képletről, de az ötletet elég volt csak meghallani, és máris csupa fül
voltam. - A képlet: B = A + K + Ö – folytatta közben a szónok, és be is gépelte,
amit mondott, így az egyenlet azonnal feltűnt a képernyőn. – A boldogság
egyenlő az úgynevezett biológiai alaptermészet, az életkörülmények, és az
önkéntes tevékenységek, vagyis az A, a K és az Ö összegével. A vonatkozó
elmélet szerint mindenkinek van egy alaptermészete vagyis egy átlagos
boldogságszintje. Egyesek eleve mindig fel vannak dobva és vidámak, ők a
haranggörbe egyik végén helyezkednek el. Mások alaptermészete inkább
borús, és a görbe másik végén foglalnak helyet. Többségünk valahol a két
véglet közt helyezkedik el. Az alaptermészet a saját normánknak felel meg,
annak a szubjektíve kellemes állapotnak, amihez képest naponta megélt