Mikor kezet ráztak, Sam alaposabban is szemügyre vette
beszélgetőpartnerét.
- Sokszor láttam magát itt a számítógép mögött – mondta Bronnie.
Sam megadóan lökte magasba a karját. - Kocka vagyok!
- Nem úgy értettem! – mosolygott a lány.
- Attól még az vagyok – vont vállat Sam.
Bronnie mélyen a szemébe nézett. - El se tudja képzelni, milyen sokat tudna segíteni ezeknek a fiataloknak.
Ami magának teljesen alapvetőnek tűnik, számukra az is maga a csoda.
Én sejtettem, miért vonakodik Sam teljesíteni a kérést. Francnak és
Geshe Wangpónak is megmondta annak idején, hogy „nem jön ki jól az
emberekkel", Bronnie meg arra akarja rávenni, hogy álljon ki egy csapat
fiatal elé és tanítsa őket...
A lány még mindig fogva tartotta a tekintetét és egyfolytában
mosolygott. - Az összes önkéntes feladat közül, amit errefelé egyáltalán talál, itt
tudná a legjobban kamatoztatni a képességeit.
Önkéntesség. A boldogság-képlet „Ö" eleme. Mintha Bronnie tudta
volna, miről beszélgettek Sam és a barátai a múltkor. - Természetesen én is segítenék! – tette még hozzá a lány.
Vajon észrevette volna, hogy Sam ellenállása már lanyhul? - Túloldalt az internetes srácok odaadják a szükséges felszerelést.
Tényleg csak egy óra lenne, késő délután! Szövegszerkesztés, esetleg
valamilyen táblázatkezelő program... Ilyesmiről volna szó.
Sam bólogatott, hogy érti. - Jaj, mondja már, hogy megteszi! – könyörgött Bronnie.
Sam szája lassan mosolyra görbült. - Jól van, jól van – mondta, miközben a pultra bámult –, számíthat rám!
Sam nagyon komolyan vette a tanítást. Hamarosan letöltött néhány
kezdőknek készült anyagot, megnézte a YouTube-on az oktatással
foglalkozó Teaching 101 egy-két videóját, és szorgalmasan jegyzetelt. Ha a
kávézóban nem volt túl nagy forgalom, sokszor lehetett hallani, ahogy a
pincéreket faggatja egy-egy szóról vagy fogalomról, mert meg akart róla